Hogy magyarázzam el anyámnak, hogy nincs szükségem autóra? (Hosszú)

Én soha nem akartam jogosítványt amire számos okom volt, most ezeket nem részletezném. A szüleim mindig azt hitték hogy csak viccelek és hogy majd beérik a fejem, de amikor 17 éves koromban a velem egyidős barátommal meghallották hogy arról beszélek hogy ő elkezdi a KRESZ-t, akkor teljesen lázba jöttek. Elmondtam nekik hogy én csak kíváncsiságból kérdeztem meg a dolgot a barátomtól, de továbbra sem akarok jogosítványt, ez a válasz azonban nem igazán tetszett nekik. Szerintem 2 hónapig hallgattam napi szinten azt, hogy márpedig azt muszáj megszerezni és hogy már ideje lenne. Egy idő után beadtam a derekam hogy végre békén hagyjanak ezzel és elkezdtem a jogsit, amit 18 éves koromban (most márciusban lesz 3 éve) megszereztem.

Ezután jött az érdekes rész, mégpedig az, hogy nem adták oda a kocsit, de még csak azt sem nagyon engedték hogy úgy vezessem hogy mellettem ültek. (Összesen nagyon max 6-8x ha vezettem) Ez őszinte leszek az elején egy kicsit bosszantott, de igazából bármi volt a barátaim voltak olyan kedvesek és fuvaroztak, és a tömegközlekedéssel nekem személy szerint soha nem volt problémám, szóval ezt az egész vezetés dolgot én olyan 4-5 hónappal a jogsim megszerzése után totál elengedtem, mert esély sem volt arra hogy vezethessek, illetve jött az egyetem, felkerültem Budapestre, ahol amúgy sem tudtam volna hasznát venni egy kocsinak.

Na most az online tanítás alatt hazaköltöztem és a napokban kaptam egy nagyon jó álláslehetőséget anyámon keresztül, azonban heti szinten meg kellett volna tenni 2x20 km-t egy céges autóval, tehát megkérdezték tőlem hogy milyen gyakran vezetek és hogy mennyire vagyok biztos a vezetési képességeimben. Én őszintén elmondtam, hogy szerintem 2,5 éve nem ültem a volán mögött, örülnék neki ha egy manuális váltós kocsival eltudnék indulni a pirosnál. Így viszont az állás bukó volt persze.

Anyám ezután teljesen kiakadt, a fejébe vette hogy venni kell nekem egy autót és gyakorolnom kell a vezetést. (Ezt amúgy azután, hogy most Szilveszterkor a nagymamámat haza kellett volna fuvarozni a tőlünk 3 km-re lévő házába, apám mondta hogy mi lenne ha én vinném haza, anyám pedig azonnal ugrott hogy arról szó sem lehet.) Én megmondtam neki, hogy ne is haragudjon, de azután amit eddig leművelt ne most akarjon már itt a vezetéssel jönni. Arról nem is beszélve, hogy reményeim szerint lassan húzhatok vissza Pestre, ahova én biztos nem vagyok hajlandó felvinni egy kocsit, nem akarom a zsebpénzem parkolásra költeni, illetve őszinte leszek, már tényleg elfelejtettem vezetni, Pest belvárosába eszembe sem jutna felmenni kocsival.