Normális hogy édesanyámat ennyire érdekli a súlyom?

Egyáltalán nem hülyeség, teljesen érthető, hogy rosszul esik tőle.

Szerintem anyukádnak vannak önértékelési problémái, vagy az egyéb gondjait vetíti ki ilyen módon, de ez nagyon nem egészséges. Örülnie kellene, hogy manapság a gyermeke egészséges, nincs étkezési zavara, és nem azért küzd, hogy anorexiás legyen.

Nem tudom, hogy egyébként milyen viszonyban, vagytok, de jó lenne, ha ezt meg tudnád beszélni vele, mert hosszú távon nem tesz ez jót egyikőtöknek se.

Annyit tudok tanácsolni ezen a téren, hogy több esély van a sikeres beszélgetésre, ha valahogy úgy tudod felhozni, hogy ne érezze számonkérésnek.

(Akármennyire is jogos lenne, hogy számonkérd...)

Ha ő eszik vmit, te is jegyezgesd meg neki, h hát ez hizlal meg az hizlal. Nem hülyeség, h rosszul esik. Állj a sarkadra, ne hagyd magad. És ha mond vmit, nyugodtan mond meg neki, h te is ilyeneket vágsz a fejemhez.

Az én anyukámmal ugyanezt csináltam, teljesen más témában. Én voltam a szar, szemétláda, de abba hagyta a harmadik ilyen epés megjegyzésem után:) Nekem se volt könnyű, de így állt le.

Apukád veletek él? Nem lehetne megkérni, hogy állítsa már le anyukádat? Talán ő tudna hatni rá.

Nyitókérdésedre válaszolva: anyukád viselkedése nem normális. Így lehet önbizalomhiányos, evési zavarral és egyéb komplexusokkal küzdő gyereket nevelni.

Uhh nálunk ez pont fordítva van. A lányom 13 éves, tökéletes modell alkat, de tesz is érte. Nagyon megvalogatja mit eszik és szerintem keveset eszik... Csak vizet iszik és rengeteg gyümölcsöt fogyaszt.

Én, az anyja pedig azt érzem, hogy ez nem annyira normális az ő korában, es néha ezen össze is zordulunk. Örülnék ha jóízűen enne néha nasit, vagy sütit, vagy üdítőt inna.

De ő már 5-6 évesen is ilyen volt, csak akkor rengeteg édességet evett, és egy éve semmit.

Nehéz ez... Te jól gondolkodsz, egészségesen. Engedd el a füled mellett. Szeretném ha az én lányom is így gondolkodna mint Te.