Mit csináljak ha nem bírom elviselni az apám?

Hát kiskori sérelmek miatt, leginkább.. Nem sok maradt meg onnan, de az az egy pillanat élénken él, hogy egy este elkezdett folytogatni, azt már nem tudom mit csináltam, nem emlékszek rá. Egy kifakadásom során megemlítettem ezt is és csak nevetett rajta,hogy "Mikor történt ilyen?" Mai napig hirtelen dühkitörései vannak. Általában vicceskedni próbál,meg egyebek, de nem érzi,hogy engem ez csak idegesít,ezen kívül nem tudom elviselni, hogy hozzámér.(Ezt többszázszor elmondtam már neki,hogy fejezze be. Ne simogassa fejem,ne bökdössön,az érintés legkisebb formáját sem szeretném érezni) Azóta nem engedem senkinek, hogy hozzáérjen a nyakamhoz, csuklómhoz vagy a hátamhoz. Van egy öcsém,akit én nagyon nyálasnak tartok,mert folyton bújni akar,meg puszilkodni,a bújást még elviselem valahogy (mostanában én is szoktam ezt csinálni), de egy puszitól rohamot kapok (de csak ha tőle, vagy az apától kapom((másnak még nem engedtem, anyámon kívül az övétől nincs semmi bajom))), elkezdem vakarni az adott területet, mert úgy érzem ég és utánna én se viselkedek normálisabban, mint az apám tesója. De ezen az egy kivételes eseten kívül, teljesen normális szoktam lenni. (Mármint amennyire egy lázadó)

Hallottam az ő gyerekkori történetét is és valóban nem volt könnyű,hiszen a testvére megakarta ölni.