Ütöttétek meg valaha a saját szüleidet?

Nem, pedig anyámmal meglehetősen rossz volt a viszonyunk.

Apámmal lehetett volna konfliktus, lévén nagyon sokat ivott, de még gyerekkoromban elváltak.

Az ismerősi körömben viszont több ilyen is van.

39/f

Apám. Egy párszor hozzávágtam egy pár dolgot. Farönk, kávéfőző, csirkefarhát, stb. Meg egyszer megrúgtam a tudod hol.

Nem lett semmi következménye. Anyám nem engedte.

A legtöbb agilis szülő tettlegesen bántalmazza a kiskorú gyerekét amellett, hogy folyton pszichésen idegeli - így faragva "embert" az utódból.

Mikor a gyerek felnő és nem jön be neki az ÉLET a szülő utasítása szerint, akkor is folytatják az utód idegelését, és szófogadatlan mihaszna kölke"-ként bánnak a megfáradt - bár egyetemet kijárt, de karrierileg és/vagy szociálisan tönkretett fiatallal - melyhez a szülő árulása vezetett.

Persze, egy szülőnek mindent szabad mi? Egyáltalán nem! Ilyenkor a félhülye mocsok, aljas szülőnek igenis jogos lebaxni egy igazi máriás-pofont az értelmetlen fejhangon való sipákolás lecsillapítására. Ezt egy normális családban felnőtt ember nem értheti!

Nem, de egyszer amikor apám ivott, elmentem mellette nagyobb lendülettel, és hozzáértem. Azt vizionálta valamiért, hogy én hasba vágtam.

Következménye: Összevesztünk, kiabált, megrángatott, lökdösött, kiabálta, hogy álljak fel a földről, de nem engedett, mert állandóan visszalökött. Anyám is nekem állt, mert apának hitt.

1,5 hétig nem beszéltünk egy szót sem, utána is csak mert rá lettem kényszerítve. Én tiniként olyan rosszul éltem meg, hogy öngyilkossági kísérletet követtem el. Amúgy apám sem ütött meg soha, ez volt az egyetlen ilyen incidens.

Egy régi haverom egyszer megunta az anyjának a folyamatos csesztetését. (Tényleg a semmiért is kiabált állandóan.) Hozzányomta a falhoz, meg akarta fojtani, kiabált vele. Következménye az lett, hogy az anyja békén hagyta onnantól kezdve.

Habár nem is volt ütés, de valamilyen formában visszavágtam neki.

Anyámra ráöntöttem a hideg vizet, mert megint elkezdett belém és apámba állni, minket szidni, holott ő volt egy nagy mocsok.

Apámat majdnem megütötte, ekkor öntöttem rá a vizet, hogy lenyugodjon végre.

Egy manipulátor, gonosz nő lett belőle, már hónapok óta.

16/l

Maga a kérdés is beteg!

Atya világ....

Ha nem megy a normális kapcsolat,ne legyen inkább semmilyen azt hagyjátok egymást de nem az a megoldás ha megütöd azt aki a világra hozott...

#5 (8:50) Mi amikor hideg vízzel kezeltük az őrjítő hisztit, akkor rendőrt hívtak rám és a testvéremre. Amikor a testvérem intett a kezével az idegesítően hadonászó és visongó félőrült nagyanyánk felé, akkor hátravetette magát, mint egy profi kaszkadőr. (Onnantól komolyabban vesszük az "Erő"-t a Star Wars sorozatból. :-))

A nagyagyanyánk és lánya közti viszony minimum olyan beteges volt, mint Michael Haneke híres filmében "A zongoratanárnő"-ben az anya-lánya kapcsolat.

Ezeknek a családfelforgató rohadékoknak a személyiségét tapasztalt pszichológusok felügyeletével deformálják el még kislánykorukban. A nagyanyámat egy kisváros hírhedt klerikálfasiszta leányneveldében nevelték ilyen szociálisan gyilkoló méregzsákká.

A lánya egy műveletlen senkiként luxusállásban (igazgatói jogkörrel) tudta le a karrierét - jutalmul, miután szétzilálta a családját. Közvetve 4 férfi életútját tették tönkre, és egynek idő előtti elhalálozását okozták.

*leányneveldéjében

(Megjegyzem, a leányneveldéből a komcsi rendszer alatt kisegítői iskola lett, melyet a rendszerváltás után már gyógypedagógiai intézménynek tituláltak. Volt az elvtársaknak is egy fanyar humorérzékük - nemde?)