Milyen érzés lehet, ha özveggyé vált apukád, újraházasodik és a "mostohaanyával" érkezik a családba 1 kamasz testvér is? Hogy könnyítheti ezt a helyzetet az apa új felesége az apa gyermeke számára?

Falrengető újdonságot nem lehet írni.

Legyen kedves, jóindulatú, de nem tolakodó. Tartsa tiszteletben, hogy a gyerek őt soha nem fogja anyjának tekinteni, ugyanakkor ő ne tegyen különbséget közte és a vér szerinti gyereke között. Támogassa, hogy a gyerek emlékezzen az édesanyjára.

Nagyon fontos, hogy közte és az apa között meglegyen az összhang, nehogy két táborra szakadjon az új család. Mindkét gyerekkel kapcsolatos problémákat a felnőtteknek egymás közt őszintén meg kell tudniuk beszélni.

Megj.: a te gyerekednek ugyanolyan nehéz lesz ez a helyzet.

Ill. annak még rosszabb, aki saját otthonából költözik el.

Mire esküvőt fontolgattok, már rég ismerniük kellene egymást

Jó de hány éves a másik gyerek?

3? 8? 15?

Nagyon nem mindegy.

Egy kis iskolás gyerekkel teljssen máshogy kell szót érteni, mint egy kamasszal.

Egy tininek az ember elmondja, hogy apa magányos volt, és most van valakije, szerentétek esetleg találkozni? Elmentek meginni egy kávét, összeismerkedtek.

Ennyi idősen azért már racionálisabbak, megértik, hogy van igényed párkapcsolatra, és hogy az új nőt nem kell anyuciként kezelni, ha nem akarod.

Valószínűleg előbb alakul ki diplomatikus felnőtt viszony mint szülő-gyerek dinamika.

Egy kisgyereknek lelkileg egyszerűbb, ha nagyon lassan, cseppenként adagolod neki az új információkat. Pl a megszokott körmyezetbe jön valaki "látogatni" néha, aztán rendszeresebben, és így a gyereknek van lehetősége visszavonulni a komfortzónájába, ha akar.

Úgy, ha beszélget a gyerekkel az érzéseiről és figyel rá. Azt kell éreznie, hogy fontos a nő számára és törődik vele.

Ezen kívül ha megoldható, legyen a két gyereknek magánszférája, saját szobájuk, ahol nem zavarják egymást, az csak az ő terük.

Szerintem az egész mozaikcsaládosdit el kéne felejteni a pics...ba, mert valaki MINDIG sérül benne.

Jellemzően valamelyik gyerek vagy a mostohaszülő vagy a mostohatesó által.

Két felnőtt ember oké, éljen együtt, de ne cibálja bele a gyerekét egy csak neki! megfelelő helyzetbe, azért, mert ő összeköltözne a nőjével-pasijával.

A gyerek szemszöge meg magasról le van szrva, ugyebár (le van!), majd "alkalmazkodik", és ha nem tud, akkor ő a hibás, csak ő még el sem költözhet, mint egy felnőtt, ha olyannal kell együtt élnie, akit nem csíp - vagy aki őt nem csípi.

Nekem is költöznöm kellett apámmal, mert ő együtt akart élni a nőjével. Az senkit nem érdekelt - őt sem -, hgoy a csaj utál mint a szart.

"Majd összebarátkoztok".

Aha, persze, minden nap azt hallgattam, mikor húzok már el, miért kellett odamennem (NEM én akartam, basszus), stb stb.

A gyereke állandóan ellopdosott dolgokat tőlem, vagy megütött, ha valami nem tetszett neki (tkp. nem tetszett, hogy odaköltözünk, csak engem lehetett ütni, mert lányként gyengébb voltam nála).

Tessék, ez a másik kérdésedre a válaszom.