Ha szüleinket nem hagynánk magukra, akkor tovább élnének, egy idősotthoni ellátás valóban életéveket vesznek az idősektől?

Ebben biztos van valami…időssek othonában is dolgozom…és sokrol van tapasztalatom is és hát eggyáltalán nemmondanám öregnekvaló helynek…100bol talán 1aki való idős személyt ápolni…most egy “elit”otthonban vagyok..hát apám ezt a barmoládt vannak akiket egész hétig nem fürdetnek aki nem bir egyedül enni és nincs szerencséje a beosztott ápolóval az nemeszik uff borzasztó…én halálsornak hívom ezeket az otthonokat… isten mentsen meg bekerűlni..akkor inkább az autentikus eszkimómódszerrel haljak meg mint hogy ilyen “ápolók”ápoljanak…

100bol TALÁN 1 aki való idős személyt

Gondozni…

Az is egy élettartam növelő tényező. Egyrészt azért is, mert a megszokott helyükön lehetnek életük végéig. Az idősotthont egyik idős ismerősöm börtönnek nevezte, és jó hasonlat volt.

További élettartam növelő tényező is számít a kék zónákban. Például legtöbbször önellátóak, ezért nem függenek főnöktől vagy ügyfelektől.

Éltem én is úgy mint a kék zónák lakói és nem lep meg hogy úgy sokáig lehet élni. Nem volt stressz számlák kifizetése miatt, sem munkahely miatt. Együtt a szülőkkel egy falu széli szomszédmentes házban mely saját gazdasággal rendelkezett.

Persze fura hogy mégsem ezt az életmódot folytatjuk, tán azért mert nem találjuk modernnek.

A napi legnagyobb "stressz" az volt, ha elment a ház előtti földúton egy autó. Esetleg ha a tyúkok kiszöktek a veteményesbe és elkezdték kikaparni.

Én is azt a nézetet vallom mint az 1. válaszoló. Idős koromban például egy lakóautóban haljak meg az ausztrál aranymezőn fémdetektoros aranyásóként. És arcomon elégedett mosoly fog lenni.

Idősotthon? No ne-e!!

Nem igazán. Ahol nincsenek otthonok, ott eleve más körülmények, vannak sokkal természetesebben, hagyományosabban, kevésbé civilizáltan élnek az emberek, ebböl következöen az ipari országokban keletkezö civilizációs ártalmak sokkal kevésbé hatnak az emberekre életük során, kevesebb lesz komolyan beteg.

Egy normális idösotthon sokkal megfelelöbb egy betegebb ember ellátására, otthon nem tudja a legtöbb ember megfelelöen ellátni, gondozni, ápolni öket.

Másrészt ha nincsenek otthonok, akkor eleve nem tudják ott elhelyezni az idöseket, nincs választási lehetöség. De ez még véletlen sem jelent szeretö családi közeget, hanem csak egyszerüen kényszerhelyzetet.

És aki gondozott idös, beteges, esetleg demens családtagot, az tudja, ez nem szeretetröl szól és nem könnyü elviselni az ilyen családtagok viselkedését, sem fizikailag, sem lelkileg nem igazán pozitív egyik félnek sem.

4

Írta meg eddig legjobban a “frankót”

Én gondoztam (rövid ideig)a nagyimat és a tatát… a mammer beteges volt és demens is

Nemmellesleg természetileg (sajnálom hogy a saját nagyanyámat kell így megjegyeznem)nagyon útálatos házsártos asszony volt…de maximálisan..a tatáva nemvolt gond és műtét után fél évig ápoltam kb utánna meghalt a nagyit 2évig

A király munkám odalett

Muszályvoltam a nagyiékhoz költözni jogy ápolhassam mert nemakart sehová menni a házábol..

Aztán teljesen leesett lábrol és egyedűl esélytelen volt gondoznom őt amit érdekes mód belátott és saját maga vonult otthonba…de 2évig én egy wcpapir voltam csak…

Soha semmi nem jó nem elég nemtudom nemértek hozzá hülyevagyok..mielőtt meghalt volna 1fél szóval köszönte csak meg…

7-es: ezt meg lehetett csinálni, amíg az emberek max. a földeken dolgoztak, ma nem. Eleve munkahely kevés van, a fiataloknak oda kell költözni, ahol van munka, az idösek meg érthetö módon nem akarnak új helyre menni. Régen nagy házakba élt több generáció, ma vagy panelben laknak, vagy egy kisebb házban, ahol mindenkinek esetleg egy külön szoba jut, ha lesz családja, akkor a családnak kellene ott élnie.

Neked lehet, hogy álomnak tünik, de a legtöbb esetben eleve rémálom, és az általad említett területeken sem azért él mindenki egy rakáson, mert annyira jó, hanem mert nincs más megoldás.

Viszont sok ember összekényszerítve minden esetben rengeteg feszültséget, konfliktust okoz, a többségnek meg sem szabad szólalnia, mert nem övék a ház.

A "nagy familía" mesekönyvekben szép, a valóságban azonban nem igazán.