Anyukák! Képesek lennétek ölni a gyereketekért ?

Miért ne? A legnagyobb szükségben az emberek kénytelen voltak megenni a másikat, ha életben akartak maradni. Már hosszú ideje az érvényes, azt követjük, legalábbis a többség, hogy embert ölni rossz, elítélendő. És pont ez az, hogy elítélendő, vagyis a társadalom lenézését, elítélését vonja maga után, börtönbüntetést, elveszíti a szabadságát. Persze, lelkiismeret, de tényleg azért nem ölnek az emberek, mert lelkiismeretük van, van a társadalmi gátlások a lelkiismeret, ami szabályozzák, hogy azt a határt ne lépjék át? Ha elfogadott lenne, oda-vissza működne, a másik is félhetne, ki tör teljesen lazán az életére. Kölcsönösen működik, hogy ne tegye senki a másikkal, akik meg igen, ugye dutyi.

Én nem vagyok anya, de anyám biztos nem ölne értem, simán apámra hagyott kisgyerekként. Más esetben, ha nem lenne következménye, mert sosem derülne ki, nem lennének efféle gátlások, nem kellene anyának lennem, hogy eltegyek olyan férgeket láb alól, akik nekem életem végéig tartó lelki károkat okoztak.

Ölni?

Persze hogy képes lennék rá, és nemcsak a gyerekemért.

Önvédelemből bármikor, és ezt a jog is elismeri. Nyilván, ha családtagomat kell megvédenem, akkor is ugyanezt megtenném.

Ha pedig az ölést állatokra is értjük, akkor meg végképp nincs miről beszélni. Naná, hogy agyonnyomnék egy szúnyogot, ha meg akarná csípni a gyerekemet. Vagy ha egy kutya közterületen nekitámadna (vagy éppen nekem), akkor se pátyolgatnám, hanem ha alkalmas eszköz lenne a kezemben (mondjuk egy szögekkel kivert vasrúd), azonnal ütni kezdeném vele és csöppet se bánnám, ha bele is pusztulna az állat.

Mit/kit milyen helyzetben?

Állatnál haszonállatokat bevállalnám, de nem szívesen tenném. (Más megenni és megölni!)

Vad (őz,szarvas, farkas, medve vdisznó) és háziállatoknál (főleg kutya, macska) ha nagyon muszáj, de inkább az elhárításra törekednék.

Embernél hasonló az állatokhoz, de ott méginkább csak az elhárítás a cél és nem megölni, de ha nem lehet máshogy megoldani, akkor igen, képes lennék embert ölni. A gyerekem fontosabb

Valószínűleg igen.

Már ha csak arra gondolok, hogy veszélyben lenne, és az én dolgom az életét menteni, nyilván bármilyen eszközzel, de megtenném. Ez szerintem egy tök természetes, evolúciós dolog. Meg amúgy is nagyon szeretem.

Halálos pókfóbiásként is képes voltam a gyerek felé rohanó nagy, valamilyen szőrös pókot puszta kézzel megfogni és összemorzsolni. Mert veszélyesnek ítélem, és felé tartott. Egy pillanatig sem gondolkodtam, hanem cselekedtem. Na most, abban a helyzetben, amiben ugyanilyen fenyegető fellépést látok a gyerek felé, közbelépek. Akkor ez alól ugyan miért lenne kivétel az, hogy ha véletlenül a helyzet úgy alakulna, egy embert kell megállítanom? Persze, hogy ha kell, tárggyal, ha kell, puszta kézzel, de megállítom. Ha ő közben valahogyan belehal, hát, úgy járt. Nem lenne lelkiismeret furdalásom.