Hogyan tudnék leginkább segíteni az anyukámnak?

"a szüleimnek nagyon jó kapcsolata van" "nagyon nehezen viseli a betegségét, próbálja apukám előtt nem mutatni"

Ez a két dolog ellentmond egymásnak, anyukádnak föleg apukádra kellene támaszkodnia.

Öt támogatni ilyen módon, és minden problémáját magadra venni nagyon nem a te feladatod lenne!

Anyukádnak apukáddal kellene megbeszélni az egészet, nem a gyerekére löcsölni a stresszt

Nem a gyerek dolga támaszt nyújtani a szülőnek nehéz időkben, és nem csinálhat a szülő lelki szemetesládát a gyerekéből. Anyukád keressen szakembert, aki átsegíti ezen a nehéz időszakon, és ne téged terheljen feleslegesen, mert mentálisan te is rámész, és neked most az érettségidre kellene koncentrálnod, nem ingyen pszichológust játszani.

Segítség az lehet, ha otthon rendesen kiveszed a részed a házimunkából, esetleg valamivel többet is vállalsz. Beszélgethettek, elmondhatjátok egymásnak, hogy mit éreztek, mitől féltek stb. és ez fontos is, de azért nem kéne, hogy anyukád téged tekintsen a bizalmasának/barátnőjének/pszichológusának. Ne menjen át ilyenbe a dolog. Nyugodtan mondd meg anyukádnak, hogy neked ez már terhes.

Apukádnak gyógyulást kívánok!

Az a baj, hogy konkrétan nem tudsz segíteni. Ez lelkileg nagyon nehéz lesz mindenkinek. Viszont az nagy segítség lehet anyukádnak, ha otthon segítesz neki a házimunkában, hisz azzal is leveszel egy kis terhet a válláról. De szerintem többet nem igazán tehetsz. Esetleg ha eddig annyi időt nem töltöttél el az anyukáddal, mert csak a barátokkal voltál, stb, akkor mostantól próbálj vele többet lenni, de itt többet nem tehetsz.

Apukádnak minden jót.

"Nem a gyerek dolga támaszt nyújtani a szülőnek nehéz időkben, és nem csinálhat a szülő lelki szemetesládát a gyerekéből. "

Kisgyerek esetében így van, de a nagykorú vagy majdnem, nagykoru gyerek elvarja, hogy felnőttként kezeljék és bizony támaszt nyújt a szülőnek. Mar ugye, ha normális családról beszélünk, nem egomaniasok gyulekezeterol

Nem a te dolgod pszichológust játszani, meg magadra venni anyád szarságait, amikor neked! is meg kell birkóznod a saját érzéseiddel a rák kapcsán.

Szóval hogy is van ez

Anyád elvárja, hogy meghallgasd őt, lelki szemetesládának használ, mert nagyon kényelmes neki, de közben full leszrja, hogy neked is lenne mit feldolgozni, hiszen a te apád rákos.

A helyedben én nagyon gyorsan beszüntetném ezt az egyoldalú lelki segélyt, és a saját érzelmeimre koncentrálnék. Csak sok ember olyan pfátlanul rátolja a baját a másikra, hogy az félelmetes. Anyád is ilyen.

Az enyém is, csak én már nem beszélek vele tizenx éve, ez és más okokból, de anno én voltam a pszichiátere kb.

A szüleidnek valószínűleg közepesen jó kapcsolata van.

Ha valaki elrákosodik egy kapcsolatban, ez nekem igencsak furcsa...

Tehát, szerintem ne folyj bele mélyebben ezekbe a lelki drámázásokba, legfeljebb ha kell valami, vagy takarítani kell akkor légy ott. De ezt sem ilyen kötelező szinten.

Azzal tudsz segíteni, ha nem segítesz sokat.

Alapvetően nem a te problémád, illetve valószínűleg neked is épp elég probléma hogy apukád rákos.

"Ha valaki elrákosodik egy kapcsolatban, ez nekem igencsak furcsa..."

Az azert meg van, hogy a rák nem válogatott aszerint, hogy valaki kapcsolatban van e vagy sem?

8-as, akkor lehet hagyni kéne ezt a kényszeres színészkedést mindenki részéről, és nem kéne "minél erősebbnek" mutatni magatokat. Játszmák helyett lehetne őszintén beszélni az érzéseitekről, félelmeitekről egymással. Sem egymást, sem apátokat nem kéne kisgyerekként kezelni, és eljátszani az erős felnőttet.

Idegenek helyett anyukádat is megkérdezheted nyugodtan, hogy hogyan tudnál neki ebben az időszakban a legjobban segíteni. Apukádat is megkérdezheted, hogy mire volna most leginkább szüksége.