Hogyan tehetném szebbé a kislanyom eletet, a jelen helyzetben?

Mért nem mész visza anyukádhoz?

Az ő részéről érthető a viselkedése elvesztete a nagyit, aztán az apját, anyu meg sokat dolgozik és folyton ideges nem ő tehet róla.

Probálj meg néha kikapcsolodni heti 1-2 alkalomal munka után hagyd a házimunkát és pár szendvicsel menjetek el egy parkba, hivj át egy gyerekes kollégát duncsizni a gyerekeknek inditsatok egy mesét.

Szia4

Írod, régen sok fájdalmad volt, és a kislányod érkezése ezt felülírta, ezért nem érezted a fájdalmaid. Írod, a kislány sokat hisztizik.

Nos, a fájdalmaid megvannak, amik őelőtte keletkeztek, és ezeket érzi ő, és ezekre reagál. Légy szíves, foglalkozz Magaddal, a lelkeddel, menj el terápiára, kineziológushoz, Hellinger-féle családállításra, stb.

A kislány meg fog nyugodni, kiegyensúlyozottabb lesz, ah a Te tudatalattid kitisztul, a traumáid feloldódnak.

Ott rontottad el, hogy engedted hisztizni a lányodat. Nem az a jó anya, aki mindent megenged a gyerekének, eltűri a hisztijeit, hanem aki határokat szab neki.

Most már nagyon nehéz lesz leszoktatni őt a hisztiről. Ahogy kamaszodik, még hisztisebb lesz.

Nem kell neki mindent megvenni, nem kell minden kívánságát teljesíteni, akkor is lehet boldog gyermekkora.

Az 5-ösnek és 7-esnek igaza van.

Ezt már rég elrontottad.A hisztire nem puszival kell válaszolni,hanem határozottan rászólni,esetleg meglegyinteni a popsiját,egyszóval fegyelmezni kell,különben nem elég h hisztis kis p*csa lesz,de téged sem fog tisztelni.

A jó szülő nem az,aki soha nem szól rá a gyerekre és megvesz neki minden szir-sz*rt,hanem aki tisztességes embert nevel belőle és megtanítja,hogy értékelje a pénzt,az ajándékokat amit kap(és ha mindig mindent megveszel neki azonnal,amire csak tátja a száját,nem fogja tisztelni az ajándékot és nem tudja majd a pénz értékét.)

Ne a pénzeszsákja és a "kis barátnője" legyél,hanem az anyja.Ez nem zárja ki,hogy majd ha nagyobbacska lesz,ne legyél a barátnője is,de az első szerep mindig az anyaság,és csak a 2. a barátnő.

Másrészt pedig próbálj néha-néha kikapcsolódni,engedj meg magadnak néha 1 szabad délutánt vagy napot,mert bele fogsz fásulni.

Anyukádhoz miért nem mész vissza?

Az eseted nem annyira reménytelen, mint gondolod.

Hiszen te pontosan látod a problémát.

Érthető, hogy elkeseredett vagy, mert csak magadra számíthatsz. De próbáld ezt kiverni a fejedből, és segítséget kérni valahonnan, ismerkedni, barátkozni más hasonló korú anyukákkal. Az is segítség, ha egyetlen órára vigyáz valaki a gyerekre, vagy csak sikerül kibeszélni magad, meghallgatják. Tervezz hétvégére egy-egy lustizós napot, amikor csak játszatok a gyerekkel, házimunka megvár. Kicsit adhatsz lejjebb a régi elvárásokból, ha nem szeretnéd azt, hogy kislányod arra emlékezzen a gyerekkorából, hogy anya folyton főzött, mosott, takarított. Megértelek, mert nekem is volt egy hasonló időszakom.