Akik nem jönnek ki közeli hozzátartózójukkal/szeretteivel?
Apám megsértődött rám, mert sok mindenben más véleményen vagyunk.
Az utóbbi időkben, talán egy kissé elvetettem a hangsúlyt, de már nem bírtam cérnával.
Bocsánatot kértem tőle, ha megbántottam, nem volt szándékomban, de a véleményemet nem fogom megváltoztatni, csak mert nem egyezünk.
Az utóbbi időkben még mielőtt bekövetkezett ez a dolog, azt fontolgattam megszüntetem vele a kapcsolatot, mert ez tovább így nem fenntartható.
Na, de akár hogy is, de mégis csak az egyetlen apám, és szeretem és sokszor olyan elesettnek tűnik és alapjában nem rossz ember, de ahogy egyre jobban kiütközik ez a mérhetetlen ellentmondás kettőnk között, lelkileg nagyon megviselő és tudom, hogy ez sohasem fog megváltozni.
Aki hasonló helyzetben van / megérti a dolgot, érdekelne ők hogyan kezelik a helyzetet?
Köszönöm
válasza:Nagyon egyszerűen kezelem ezt a dolgot. Kénytelen vagyok apuval találkozni, mert anyuval sose szúrnék ki annyira, hogy apu miatt ne látogassam, így a taktikám a következő.
Soha, semmilyen kényes témáról nem beszélek vele. Nem avatom be az életembe, inkább csak olyan felületes kapcsolatot ápolunk egy ideje.
Úgy tettem pontot a fent említett ellentétek végére, hogy egyszer amikor bele akart avatkozni a dolgomba, amiben nyilván nem értettünk egyet, annyit mondtam neki
- édesapám ez az én dolgom, neked nincs vele tennivalód.
Azóta mindenre kitérő választ adok, amiről nem akarok vele beszélni. Nekem kicsit olyan mint egy idegen, mondjuk tett érte eleget, hogy így érezzek. Attól függetlenül az apám, valahol mélyen talán még szeretem is, de a felszínen nyoma sincs az érzésnek. Szóval anyu miatt én így csinálom, mert ha anyu nem lenne felé se néznék.
Köszönöm a válaszodat. Egyetértek veled.
Az igazság, hogy nekem csak ő van mint szülő. Hogy szeretem e arra magam sem tudom a választ, de sajnálom és megértem, miért viselkedik így, tudom magamról, hogy egy ideig biztos gyötörne a lelkiismeret furdalás, ha elfordulnék tőle, de a másik, hogy a közöttünk lévő szakadékkal, nem látom értelmét fenntartani a kapcsolatot, a felszínes kapcsolatokat felemésztőnek találom. (nálam nem áll fenn a másik szülő figyelembevétele)
válasza:Azt írod, megérted miért viselkedik úgy, ahogy. Mi lenne, ha leülnétek, és mindenféle felemelt hang nélkül megkérdeznéd, mit vár el tőled? Vagy kezdetnek, megkérdeznéd, hogy érzi magát? S ha csak tőmondatban válaszol, rajtad áll, hogyan tovább. Értem ezalatt, ha javítani szeretnél a kapcsolatotokon, közelebb kell férkőznöd a lelkéhez, ami a te lelkiállapotodon is sokat segítene. Jobb nem jut eszembe, mert nem írtál konkrét dolgokat.
Amennyiben nem jön össze a dolog, el kell fogadni a helyzetet. Én pl. anyámmal nem beszélek több, mint 10 éve, pontosabban ő nem akar velem, velünk (van két fiam). Több, mint egy évig próbálkoztam, de ami nem megy, nem kell erőltetni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!