Van itt olyan akinek kicsi korában elváltak a szülei és mégis boldog gyermekkora volt?

2 éves koromban váltak el, ami tökéletes, semmilyen negatív élményem nincs :)

Egy ideig tartottam a hím közvetlen felmenőmmel a kapcsolatot, az OK volt a maga fura módján (soha egyetlen fillért nem költött rám, a tartásdíjat sem fizette, viszont kedves volt és mesélt), majd amikor megrágalmazta anyámat, kirúgtam egy életre. 12 éves voltam akkor, úgyis kinőttem a mesékből, másra pedig nem volt jó.

Teljesen OK volt, amíg nem lett a nevelőapám nyugdíjas, szerencsére nem sokat laktunk vele onnantól, majd meghalt.

Inkább az volt negatív, hogy nem volt társaságom. Se testvér, se unokatestvér, se igazi barátok, s anyám sem volt egy lelki, beszélgetős típus. De amúgy remek volt, sokat tanultam tőle s elég kompatibilisek voltunk ahhoz, hogy kijöjjünk s megvolt a megfelelő szintű tisztelet s a másik békén hagyása is, ez alapvető a mi személyiségünknél...

Egész jó gyermekkorom volt, a magányossága ellenére.