Anyukám szerint sokat költ rám meg a hülyeségeimre. Hogyan adjam tudtára hogy ez nem igaz és ne hibáztasson?
Tegnap kioktatott hogy mi mindent vesz meg nekem. De nem úgy látom, ahogyan ő. Persze, kell vennie ennivalót, meg ott az osztálypénz a suliba, stb, de ezek alap dolgok ha az ember gyereket vállal. ezeken kívül nem igazán szoktam csak úgy kéregetni. Nem szoktam vetetni a boltban se csokit, se könyvet, sem ruhákat mert miért ne. Ruhát, cipőt és ilyesmi dolgokat csak karácsonyra/szülinapra/névnapra kérek. De ezeket is mindig turkálókból vesszük, hogy kevesebb legyen a öltség, amivel személy szerint nincs is bajom... Nemrég volt névnapom, arra sem kaptam semmit, csak a nagyszüleimtől. Se apukám, se anyukám nem köszöntött fel, nem kaptam semmit, de mintha ezt elfelejtették volna. Ezért is esett rosszul a tegnapi viselkedése anyukámnak...
Nyáron vettem egy fényképezőgépet, de azt is saját pénzemből. Két évig gyűjtöttem rá (ballagási pénz, karácsony, szülinap, stb) majd szeptemberben mikor egyszer veszekedett velem anyukám, megmondta hogy nem fog nekem többet venni se fényképezőt, se ahhoz kiegészítőket. Én meg csak néztem rá, hogy ezt sem ő vette, a saját pénzemből van...
Ezeket nem mondhatom meg neki így, de azt akarom hogy tudja hogy próbálom megkönnyíteni a kiadásokat, nem kérni és kérni...
Mit tegyek, hogy észrevegye a szándékomat? Hogy ne mindig azzal jöjjön, hogy emnnyit költ rám... Még a barátaimmal sem megyek sehova, se kávézni se buliba, se fagyizni nyáron, mert nem akarom ezzel terhelni a szüleimet....Aztán mindig rámszól hogy nem megyek sehova... Ahj, nem értem anyukámat :/
Mit tegyek hogy jobban megértsen és ne "hibáztasson"?
válasza:
válasza: válasza:Szia!
Hát, ez a helyzet egy ideig nálunk is fennállt sajnos. Fiatal tini koromban anya állandóan megjegyzéseket tett, hogy miért kell mindenre ennyi pénzt költeni. Holott anyagilag mindig is nagyon jól álltunk, apukám nagyon sokat dolgozott és dolgozik a mai napig, bár most már, hogy a bátyámmal nem élünk otthon, az anno ránk költött pénzt utazásokra fizetik ki. Ezzel persze anyának már semmi baja. Kicsit engem is zavart, hogy állandóan megjegyzéseket tett bármire, ami a pénzzel kapcsolatos, de nem haragudtam rá nagyon, mert ő nagy nélkülözésből jött és talán belé nevelték gyerekkorában, hogy takarékoskodjon, ahol tud. De például apukámmal is sokat veszekedett, amikor ő vitt el ruhákat vásárolni és csak olyan üzletekbe mentünk be, ahol jó minőségű ruhák voltak.
Én úgy oldottam meg a helyzetet, hogy 16 évesen nyáron elkezdtem dolgozni és ha bármi nagyobb dolgora szükségem volt, ami mondjuk kénylemi cikk volt és nem feltétlenül szükséges, azt a saját pénzemből vettem. Erre anya nem tudott mit mondani, csak azt hajtogatta, hogy inkább másra tettem volna félre a pénzt, nem szórtam volna ki az ablakon, de mivel mindig átgondoltam, hogy mit vegyek, így sosem sikerült elérnie, hogy megbánjam, amire a pénzt költöttem.
Még a mai napig sokszor tesz megjegyzéseket arra, hogy a kétéves lányomnak nem turkálóból veszek ruhákat és, hogy a férjemmel a megtakarított pénzünket idén nyáron költöttük rá a házunk felújítására, de már nem foglalkozom vele. Addig, amíg a gyerekemnek, a férjemnek és nekem így jó, őt inkább ignorálom. Neked is ezt tanácsolom, persze ne vessz vele össze, de például egy nyári munka jó dolog lehet (én például a mostani férjemet is ott ismertem meg nyáron... ;) ), szóval kitartást! :)
válasza:Diakmunkaztam mindig
En koromban mar 14 evesen lehetett
Soha nem koktottek ram igy nem emlegettek
Otthon vegeztem a hazimunkat rendessen naponta mert ott laktam
válasza: válasza:Megtanitottak elni es eltartani magam es kemenuen dolgozni
Soha nem volt anyagi gondom
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!