Hogy vegyem rá a testvéreimet, hogy tartsanak rendet?

Kicsit hosszú lesz, úgyh megköszönöm aki mégis elolvassa.

Szóval kezdeném azzal h 4en lakunk egy nagyon kicsi szobában tehát a térelválasztás még kétfelé sem lehetséges.

3man vagyunk lányok és egy fiú.

Én vagyok a legidősebb 16 éves.

A két hugom 13 és 10 éves, az öcsém 12.

Anyumék szobája sztem 3x nagyobb de a világért nem akarják kicserélni,pedig azt ellehetne választani. Számtalanszor próbáltam, mindhiába. Az ő szobájuk egyébként mindig kulcsra zárva, mert a pasiját zavarja ha a cuccaihoz nyúlunk, így elvonulni sem lehet. Anyum meg mindig túrkál a cuccaink közt és mivel kicsi a hely elrakni sem tudom. Nem is ez a lényeg.

Mivel a szoba kicsi és 4en vagyunk nagyon zsúfolt volt kiskorom óta, mígnem ki nem dobáltam egy csomó cuccot most így tiniként.

Most egész jó.

Már nincs az a zsúfoltság, kupi mint eddig és azthittem ez így is marad.

Rákellett jönnöm, hogy a testvéreim nagyon nem partnerek a rend megtartásában!! sem.

A legkisebb (10) minden kérés ellenére is bent eszik, mert ő tv-t akar nézni. Ha megmondom h most porszívóztam ki vagy töröltem le az asztalt inkább földhöz vágja magát és ahelyett h megenné 2 perc alatt kint fél órát hisztizik h miért nem jöhet be. Anyu még mellette is áll hiszen még "kicsi és amúgy is csak az asztalánál/ágyában?) eszik" . A probléma ott van h a tányér bentfelejtődik majd azt veszem észre h ott egy halom mosatlan van bent morzsával vagy kajamaradékkal a földön.

(pedig igyekszem példát mutatni, én sem eszem bent és elmosogatok magam után egyből, de ezt már meg sem említem)

A legidősebb(13) a koszos cipőjét bent veszi fel a felmosott padlón vagy ami még rosszabb a szőnyegen amit kipucoltam.

Mert kint "kényelmetlen" a folyosón.

A kisfiú (12) meg akármit kérek (hajtogasd össze a ruhád, tedd el a könyveid, ne dobd le a táskád az ajtóba) csak nyomja a tabletjét, meg sem mozdul.

A szőnyeg mindig fel van túrva, ha leesik vmi a földre az ott is marad amig én fel nem szedem.

Ha elővesznek valamit a világért nem rakják vissza a helyére mert "még használom, még kell" pedig aznap azok a tárgyak már nem lesznek használva.

És akkor olyanokat már nem is említek, hogy ágyazni sosem ágyazanak, mindig úgy néz ki mint a disznóól a helyük, onnan is levan dobálva a cucc ha már nem férnek el tőlük.

Mindig azt hallgatom h "majd később megcsinálom/kiviszem/felveszem stb.

Én mosok magunkra sokszor, mert anyu vagy dolgozik vagy kimossa a számára és a pasijának a legfontosabbakat és "majd később a többit ha lesz ideje".

Ha leszedtem a szárítóról csak annyit kérek hajtsák be a szekrényükbe (amit nemrég kiszelektáltam és rendberaktam, tehát minden befér) de az is napokig ott áll. Pedig nem olyan sok az a ruhamennyiség egyszerre.

Takarítaniuk nem is kell mert azt megcsinálom, csak rendet hagyni maguk után.

És ilyen apróságnak tűnő dolgok amikre ha mindenki odafigyelne, rend lehetne. De egyedül nem tudom fent tartani. Próbáltam,de este akkor egy másfél órát elvesz a napomból mire rendrakással és takarítással végzek. Pedig hát nem jutok el a patika rendig és tisztaságig.

Próbáltam már úgyis h mindenkinek volt vmi feladata. Pl töröld le az asztalt. Az kimerült annyiban h a kezével átsöpörte nagyjából a földre, de nyilván a koszt nem takaritotta le és a morzsa a földre került. Mikor szólok érte akkor annyit kapok meg h "nekem kész van igy, ha nem jó csináld meg"

Csináltam azt is h egy darabig nem csináltam meg semmit, hátha akkor észbe kapnak, de nem. Őket nem zavarta. Inkább nekiálltam mert én kupiban nem tudok tanulni/odafigyelni stb.

Pedig normális hangnemben kérek mindent.

Nem sajnáltatásból írtam, csak nagyon utálom a kupit és tisztaságot, a negatív hozzászólók kíméljenek, csak tanácsokat szeretnék arra, hogyan vegyem rá a testvéreimet h legalább maguk után rendet tartsanak és legalább azt a tisztaságot megőrizzék amit csináltam és ne kelljen mindennap újrakezdenem.

Vagy irreális amit kérek tőlük? Túl sok mindent várok el?

A helyesírási hibákért elnézést.