Ti mit tennétek a helyemben?

#7: „Nem gyerekkori trauma van itt, hanem az, hogy sza*ik mindenkire, mert senki nem teszi helyre.” A gyerekkori vagy más trauma miatt sza*rik mindenkire. A pszichopatáktól és pár elmebajtól eltekintve nem csak úgy puszta megfontolásból szarnak az emberek a másikra, hanem annak oka van.

#8: „Előfordulhat hogy ez a “gyerekkori trauma” áll a háttérben. Én jártam a lelki gondjaim miatt pszichológushoz. Neki is meglenne a lehetősége de szerinte ez nem segít így nem is megy el.” Készítsétek oda neki egy pszichológus elérhetőségét, de ne kérdezzétek ment-e vagy sem, mert az dacot szülne. Nekem anyám odaadta, 3 hónapig hezitáltam, elfelejtettem. De aztán csak menni akartam, és újra elkértem.

Kérem, mindenki szakadjon le erről a „25 éves felnőtt”-ezésről. 25 évesen nem felnőtt az ember, hanem elérte az a korhatárt, amikortól a jog már kényelmi okok miatt nem kötelezi a korábbi nevelését elbaszó személyeket a további nevelésre. A gyereknevelés a szülő kötelessége és a gyerek felelőssége.

Hát vannak, akikből az egyetem ezt hozza ki: felsőbbrendűnek képzeli magát és egyébként is xarik a környezetére.

El kellene vele beszélgetned utoljára, ha nem képes felfogni a problémát, akkor meg hagyni a szemétben, amíg el nem lepi és kikapcsolni az áramot egy időre, valamint neki nem főzni, rá nem mosni, amíg nem hajlandó együttműködni a lakóközösségével magyarán a családjával.

Ha nem lesz kajája, piája, netje, csak kijön a szgépe elől előbb-utóbb....