Milyen testvér nélkül felnőni?

Nekem nehezebb lenne az életem, ha lenne testvérem. Hosszú miért :)

Amúgy a jó testvéri viszonyra semmi garancia nincs.

Én örülök, hogy egyke maradtam.

Sokat raktak össze unokatestvérekkel, ezért a rokoni gyerektársaság megvolt, de otthon meg nyugodtan voltam, volt saját szobám.

Jobb neki, ha van, de ne görcsölj rajta. Engedd el a problémát, éljetek önfeledten házaséletet, és ha összejön, örüljetek neki, ha nem, fogadjátok el.

Ha nem lesz testvér (ill. most is, amíg nincs vagy nem lesz akkora, hogy együtt játsszanak) törekedj arra, hogy hasonló korú gyerekekkel sokat lehessen együtt. Persze olyannal, aki nem agresszív. Akár, ha van közelben lakó unokatestvér, akkor vele járjatok össze gyakran, vagy pedig ha lesznek óvodás barátai, akkor sokszor hívjátok őket magatokhoz. Vagy ha játszótéren valakivel összebarátkozik, és te is a szülővel.

43 éves férfi vagyok. Nekem nincs testvérem, és egyáltalán nem éreztem hiányát. Igaz, amikor és ahol én voltam gyerek, az egész más világ volt, mint a maiaké. A Gellérthegyen laktam, nagy társaséletet éltünk a környékbeliekkel, sosem unatkoztam. Minden nap átjárkáltunk egymáshoz a többi gyerekkel, kint játszottunk a hegyen, és ha otthon voltam, akkor is rengeteg dologgal le tudtam magam kötni.

Szerintem személyiségfüggő, kinek mennyire van igénye testvérre. Akit sokminden érdekel, kreatív, kicsit introvertáltabb, és szeretik a szülei, annak jó az, ha nincs más, akivel meg kell osztani a szobáját és a dolgait.

Férjemnek 3 van, mindegyikkel nulla kapcsolat.

Nekem 1 van, elhülyülünk, ha jön hozzánk, (általában ő jön, mert külföldön él, bár én is voltam nála egyszer). De tudom, ha igazi nagy gondban lennék, nem segítene, és örökléskor is lesz ribillió (de ne legyen igazam.)