Mi a jobb, ha a szülők a két gyermek között hagynak 5-10 évet (tehát pl lesz egy gyerek és mondjuk hét év múlva jön a következő) vagy, ha a gyerekek között 1,5-2 év korkülönbség van?

Nem tudom. Anyu 20 évesen szülte nővérem 23 évesen engem majd 29 évesen öcsémet.

Nővérem kb pótanya volt öcsémnek.

Nekem 1 fiam van, másfél éves, de nem akarunk sok korkülönbséget, a tesó között

12 voltam amikor megszületett a húgom. ő most 12. az egyik unokatesóm 6, a másik 8 évvel fiatalabb mint én. És kb ugyanolyan a kapcsolatom mind a három gyerekkel.

A két unokatesóm tök jó haverok (most már túlestek a gyerekkori veszekedéseken azért), én meg a húgommal úgy vagyok, hogy ja, egy újabb gyerek a családban, de nem tudok nagyon mit kezdeni vele.

szerencsére arra anyukám nagyon vigyázott hogy ne csináljom belőlem pótmamát (sosem voltam valami bababolond, még gyerekként sem), így "rossz" emlékeim nincsenek amikor túl sokat kellett volna tiniként körülötte forgolódnom, de attól még most is inkább csak egy újabb felnőtt vagyok körülötte nem pedig játszótárs/bűntárs/jóbarát, mint sokszor a testvérek.

Jó olvasni, hogy voltak, akik jól kijöttek a korban megegyező unokatesókkal. Az unokatesóm meg köztem kb 2-3 év lehet és kiskoromban utáltam amikor áthozta az anyukája ami amúgy gyakran megesett. Felnőttként tudtam meg, hogy a nevelőapja bántotta őt, de gyerekként csak annyit láttam, hogy undok volt meg állandóan hisztizett és sírt. Ezért nem szerettem vele játszani.

Kiskamaszként néha elmentünk együtt ide-oda meg a családi összejöveteleken jókat beszéltünk, de mély barátság akkor sem alakult ki.

Most már vagy 15 éve nem láttam.

Nálunk 6 év volt a nagyobb öcsémnél, és 11 a kicsinél. A kicsivel semmilyen kapcsolatunk nem volt lényegében mert egyáltalán nem voltunk azonos élethelyzetben sosem.

Most már mindannyian felnőttek vagyunk, de nekik 1000x jobb a kapcsolatuk, mint nekünk, bár vszeg azért is, mert ők férfiak én meg nő.