Rossz nővér lennék?

"anélkül hogy engem is megkérdezett volna"

Miért, ki vagy te abban a házban, az ingyenélőn kívül?

Nagyon sajnálom, hogy ebben a cipőben kell lenned, főleg ilyen régóta. Teljesen validak az érzéseid, minden jogod megvan a saját szférához. A helyedben adnék még egy esélyt arra, hogy beszélj a húgoddal, akkor is ha sértődés a vége. Szerintem ideje lenne kissé a sarkadra állni, mert úgy jön le, hogy hagyod, hogy eltapossanak.

Én is kistesó vagyok, van egy nálam jóval idősebb nővérem. Mi nem veszekszünk túl sokat egy bizonyos kor óta, de ha meg is történt, mindig azután oldódott meg a konfliktus, hogy kezébe vette a dolgokat, és nem hagyta kimondatlanul. Tőlem sem nézi el, hogy sértődőset játszak vagy flegmázzak vele. Bár ezt a "nevelést" eleinte nagyon rosszul éltem meg, már most látom mennyit hozzámtett mint személy.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy ne félj kiállni magadért, igenis te vagy az érettebb (nem csak a korod de a leírottak alapján is), és van beleszólásod a saját életedbe.

Nézd, a legegyszerűbb, ha leülsz vele és megmondod neki egyenesen, hogy neked ez teher és nyűg. Felelősséggel tartozol a tanulmányaidért és még sok egyéb másért. Az első és egyben legfontosabb, hogy ne te érezd magad kényelmetlenül, mert itt aki tiszteletlen volt, önző és figyelmen kívül hagyta a másik érzéseit, az bizony a hugicád. Tehát elsősorban neki kellene magát rosszul érezni, csak az alapvető tisztelet és felelősségérzet hiányzik belőle. Mivel ezek nincsenek meg benne még nyomokban sem, ezért fogod magad és kerek perec megmondod, hogy ez van. Neked is van egy életed, ráadásul te most abban fázisban vagy, hogy igenis oda kell magad tenni, míg ő középiskolás létére sehol sincs felelősség terén, úgyhogy hagyjon téged békén és próbáljon meg felnőni a feladathoz. Ne a te életed és a napi rutinod boruljon fel, mert ő pl. konfliktus és önkifejezés terén a béka feneke alatt van. Igenis egy ember tudja magát kifejezni, hallgassa meg a másikat, ha azután még mindig úgy gondolja, hogy neki van igaza, akkor álljon ki mellette és ez egy nőtől hatványozottan elvárható lenne, csak sajnos manapság egyre kevesebb a nő, a nagybetűs nő.

Az első feladat, hogy rendezze a kis ügyes bajos dolgait ő maga és vállalja érte a felelősséget. Az nem rendezés és nem felelősségvállalás, hogy meghoz egy döntést, mely döntés értelmében valójában másra hárítja annak következményeit. Na itt jön képbe a másik nagyon fontos dolog az alapvető tisztelet és felelősségvállalás mellett, mégpedig az, hogy azt is meg kell tanulnia, hogy minden döntésnek következménye van, melyet csak és kizárólag ő viselhet, sőt kötelessége viselni és senkinek, még a testvérének a nyakába sem akaszthat ezzel semmilyen terhet. Csináljon bármit is, attól, hogy a testvéred még nem áll jogában felborítani az életed. Ha komoly dologról lenne szó, mert pl. együtt él egy sráccal, aki folyamatosan veri és nincs hová mennie és te vagy az utolsó mentsvár, az teljesen más kategória. Ellenben most valami bagatell tini hülyeségről van szó, legalább én erre gondolok, amit ő a nagy szája és a nagy önérzete miatt nem tud megfelelően kezelni anyukátokkal. Ha neki problémája van, akkor elmegy szépen hétvégén diákmunkára és bérel valahol egy szobát, mert egy felelősségteljes és tisztességes ember így jár el és nem a rokonai, testvérei és barátai életét dúlja fel.

Na így ezt kerek perec megmondhatod neki és tudod mi ebben a legjobb? Hogy ekkor leszel jó nővér. Mert igenis azzal segítesz neki, hogy megtanítod az alapvető tiszteletre, megtanítod a felelősségvállalásra és megtanítod neki, hogy minden döntésünknek következménye van. Azzal nem segítesz, hogy pátyolgatod, te elúszol a tanulmányaiddal, ő meg éli életét és prosztó leszek, de beletojik mindenbe. Hogy példával jöjjek, azzal nem segítesz egy drogosnak, ha drogot adsz és az alkoholistának sem, ha italt adsz. Na egy elkényeztetett és felelőtlen embernek sem fogsz azzal segíteni, ha majd te vállalod minden hülyesége után a felelősséget, mert csak hozzászoktatod, hogy azt csinál amit akar, majd mindig lesz aki megoldja helyette.

Gondolj csak bele, a szülők nem élnek örökké. Te előbb utóbb megállapodsz. Majd családot alapítasz és mondjuk egyik nap bekopog, hogy csáó nővérkém jöttem a nyakadra lakni, mert épp elkártyáztam/ elbuliztam a lakbért és kiraktak. Örülnél neki? Garantálom, hogy nem. Kapd össze magad és határozottan mond el neki mindezt, ha meg ezután még egy bocsánatkérésen túl bármit mond, követelőzik, sárral dobálózok, téged hibáztat, akkor meg pláne megérdemli, hogy kirakd mint mondják vala macskát ....ni. Ha tényleg jó nővér akarsz lenni és segíteni akarsz rajta, akkor most kell lépned és helyretenni, hogy nem körülötte forog a világ és gondolkodjon el magán, de sürgősen!

Szedd össze magad, remélem segítettem.!