Miért van az, hogy a nővérem akármikor bejöhet az én szobámba engemet piszkálni, én viszont nem mehetek be az ő szobájába semmikor, mert ő lány?

Megmondod neki: Nem akarlak látni a szobámban,mert ha bejössz én is bemegyek hozzád.

Vagy bezárod az ajtót

Hát ez van... Ez az emberek finom társadalmi elhelyezkedése. A nagyobb mindig kikészíti a kisebbet és szívathatja anélkül, hogy bármi következménye is lenne, mert ez puszta testvéri marakodás, ami lássuk be, nem olyan nagy dolog... Zárd be az ajtódat, vagy ha bemegy, mondd meg neki úriember módjára, hogy távozzon a szobádból, vagy a lábaddal megkörnyékezed a fenekét...

Viccet félretéve tényleg zárd be az ajtót, vagy torlaszold el... Bár nem értem ezt a "bejön a szobámba! Jzus! Most mit tegyek?" dilemmát... Én is sokat vinnyogtam ezen, hogy akár a szüleim vagy a húgom bejön hozzám meg elmegy az ajtóm előtt, de aztán rájöttem, hogy az ajtó az.. csak úgy van... Nem hangszigetel, nem csinál semmit. Ugyan azt csinálom csukott ajtónál is, mint nyitottnál. A többiek ugyanannyit hallanak. Szóval szerintem lényegtelen. Meg egyáltalán miért baj, ha bemegy a szobádba? Persze, elhiszem, hogy kell egy minimális intim tér, ami megmarad neked, de... Beszéld meg vele, hogy neked ez nem tetszik, te is tiszteletben tartod a szobáján levő ajtó jelentőségét, ő is tartsa tiszteletben a tiédet...

Hu, hogy mennyit marakodtunk emiatt mi is a húgommal! :DDD

Hozzád sem mehet be, és kész. Szerelj zárat az ajtódra vagy tegyél egy széket a kilincs alá. Anyádnak pedig mondd meg, hogy szégyellje magát! Nem elég, hogy elvált apádtól és nem volt vele képes együttélni, de még van képe azért téged hibáztatni és ezt rajtad leverni. Miféle anya az ilyen?!

A testvéred szempontjából egyenlő a helyzet: ha a nővéred bármikor bemehet a szobádba, akor te is bármikor bemehetsz az övébe - és nincs pardon! Ugyanolyan jogod van a magányra, az elvonulásra, mint neki, és nincs duma, hogy "mert ő lány".