Hogyan menjünk szívesen olyan családtaghoz ahol nem látnak szívesen, vagy legalábbis ezt éreztetik az emberrel? Bővebben lent.

Most nem személy szerint róluk írok, csak próbálom a dolog lélektanát elemezni, úgy, hogy tanácsot igazán nem tudok adni:

Kicsit irigyek rátok, mert látják, hogy jobban éltek hozzájuk képest, mert meg mertétek lépni azt, hogy kimentek.

Az, hogy visztek ennivalót, lehet, hogy bántja őket, mert az ő ételük már nem is jó a finnyás úri beletekbe.

Nincs közös téma, mert nektek már egészen mások a problémáitok, mint nekik. Még a férfiaknak a futball sem megy, ami pedig állandó téma, mert a te párod is más csapatnak szurkol, és a tesód is, és még csak nem is ellenfelek, mert a két csapat nem játszik egymás ellen. Ezen férfiak órákig tudnak jóízűen vitatkozni.

Ha meglátogatjátok őket, - akkor mentek hivalkodni a jómódotokkal, ha nem, akkor a szegény rokon már nem is elég jó nektek.

Nagyjából ennyi jutott eszembe, hogy mi bánthatja őket, tanácsot tőlem ne várj, mert nincs jó ötletem, de talán a többi hozzászólónak beindulnak a gondolatai a néhány gondolatomtól.

Azt szokták mondani, hogy az elvárások a csalódások forrásai. Teljesen mindegy, hogy mit vérnak el tőletek, csakis rajtatok múlik, hogy hazautaztok-e, és hova, és miért.

Mi is külföldön élünk, és velünk szemben is ment a nyomás, hogy haza kell utaznunk.

Nos, a hazaút az egy vagyon, és mellesleg sok idő és energia. Valamint itt sincs kolbászból a kerítés, mint tudjuk. Ez még oké is lenne, mert csak spórolás és beosztás kérdése az egész, de a hozzállás, és a mentalitás! na az tette be a kaput.

Senkinek otthon eszébe sem jutott, hogy kifizessen egy vonatjegyet, de még az sem, hogy egyszerűen csak kedves és normális legyen - hogy jó érzést keltsen abban, aki hazautazik, hogy érzelmileg feltöltekezve jöhessen vissza és jó kedvvel és örömmel utazzon haza legközelebb.

Nem, nem. Haza KELL menni, és "természetesen" vinni kell ajándékokat, pénzt mázsaszámra, és "természetesen" minden otthoni lelki sz--rt a nyakunkba kell venni,az egész panaszáradatot, mert hát nekünk olyan jól megy külföldön...

Szerintük ez az éca. Szerintünk pedig az, hogy köszönjük, ebből nem kérünk. MINDEZEK EHELYETT elutazunk kettesben hosszú hétvégére, vagy elmegyünk egy jót enni a szomszéd városba, vagy képtárba, moziba, koncertre, vagy csak sétálni stb. és teszünk olyan magasan rájuk és az elvárásaikra, hogy csak úgy zuhog.

Tudod miért? mert csak azt lehet terrorizálni hülye családtagokkal és az elvárásaikkal, aki hagyja magát.