Mi lesz így az öcsémmel?

Bocsánat ha hosszú lesz, de már komolyan aggódom és nagyon tanácstalan vagyok.

Az öcsém most decemberben lesz 23 éves, én 27 éves vagyok, és egyszerűen aggódom érte. Az öcsém alapból egy magának való ember régen iskolás korában sem voltak túl sok barátai és nagyon az a otthonülő típus volt. Igaz időnként eljárt és jól is érezte magát akárhová is ment, nincs is ezzel probléma, de nagyon az a magának való otthonülős és egész nap a számítógép előtt ül és nem csinál semmit!

Na az öcsém amint leérettségizett kettesre ami halvány gyenge de legalább megvan neki nem ment tovább tanulni még egyszerű OKJ-ra sem. Ő mondta hogy dolgozni akar de előtte még ül otthon egy kicsit hogy pihenjen. De mit kell kipihenni? Oké nyáron otthon volt mondván hogy az utolsó nyár még jár, arra azt mondom oké, mert nálam is ugyan ez volt, de én nem bírtam megállni hogy ne vállaljak valami alkalmi munkát vagy ne menjek el önkéntes munkára a helyi szervezethez valamit csinálni.

Én ugye amint leérettségiztem elmentem autószerelőnek tanulni, levizsgáztam, mellette alkalmi munkán dolgoztam, és amikor levizsgáztam mentem autószerelőnek főállásba és rá 2 évvel később levizsgáztam esti tagozaton targoncásnak mert a munkahelyem mellett van egy autóbontó telep ahol időnként kell a targonca. De visszatérve öcsémre ő egy tipikus naplopó, amikor leérettségizett majdnem 1 évig nem csinált semmit. Nem ment tovább tanulni, jó a szüleink mondták akkor menjen el dolgozni. Nagyon nem volt munkalehetőség akkor a környéken ezt még meg is értem de mondtuk hogy van a munkaügyi központ, regisztráljon be és hátha adnak neki valami jó lehetőséget vagy munkát vagy valami képzést. Persze titokban sok mindent nem vállalt el amit egy ott dolgozó ismerősöm mesélt akkor én nagyon mérges voltam, de nem szóltam rá öcsémre hanem próbáltam az ismerősömet rávenni arra hogy hassanak valahogy a tesómra mert a tesóm nem tudja hogy ismerek ott pár embert. Akkor nagy nehezen rábeszélték őt egy targoncavezetői tanfolyamra amire el is ment, az jó is volt neki mert én is tudtam akkor segíteni mert akkor együtt tanultuk csak én fizetős suliba jártam egy más céghez, de a tan anyag az egyforma volt így együtt tanultunk, annyi eltéréssel hogy ő 2 hónappal előbb vizsgázott le mint én, mert én akkor kértem 2 hónap halasztást mert más dolgom is volt. De az öcsém ugyan levizsgázott majdnem kitűnő lett, állást persze nem bírtak azonnal adni neki, de vizsga után 1 hónappal később amikor már a jogsiját is megkapta akkor kapott is egy állásajánlatot a szomszéd városban állandó délelőttös műszakban elég jó pénzért, és igen jó hírű cégnél ahol azért rugalmasság is ott van a szeren, de persze nem vállalta el mert hogy neki messze van meg buszoznia kell mert a cég csak azt fizeti meg hogy apám se adja oda neki a kocsit mindig, mivel az neki kényelmesebb lenne mert akkor elég ha csak 4:50 kor kel fel mert azzal akkor 15 perc alatt bent van, busszal pedig már 5 kor el kell induljon, ilyen nevetséges kifogásokkal jött amikor sokan az ő korában már hajnali 4 óra előtt felkelnek és 1 órát utaznak csak a munkahelyükre busszal de sokan még gyalogolnak is 10-20 percet pedig öcsémnek 2 percre lett volna megállótól a munkahelye. De nem vállalta el. Akkor nagyon haragudtunk rá, de végül beraktam hozzánk dolgozni mint kisegítő a raktárba meg a főnököm akkor nyitott egy autósboltot és egy webshopot is ahová kellett egy ember aki csomagol, meg össze szedi a dolgokat és feladja postán vagy átadja a futárnak, meg ilyen kisegítői feladatokat is néha kapott a műhelyben. Először csak miattam vállalta el, de nagyon húzta a száját nulla munka kedvvel jött velem mindig dolgozni. A főnököm sokszor mondta nekem hogy az öcsém nem igen lelkes pedig nagyon jól dolgozik, és sokkal többet is kitudna hozni magából, de a hozzá állása miatt csak magával tojik ki, mert lenne lehetősége előre lépni, akár még ő is elküldené képzésre hogy lehessen nálunk szerelő több pénzért, vagy a raktárba mutassa meg mit tud. Én akkor beszéltem öcsémmel ezekről de nem fogta fel, igaz változott a hozzá állása mert a kollégákkal jól kijött. Aztán öcsém talált egy másik helyet itt helyben tőlük 10 percre egy kisebb gyárban mint targoncás meg anyagmozgató és fuvarozó. Akkor költöztem el otthonról barátnőmékhez mert elkészült a mi kis lakrészünk, és akkor öcsémnek egyedül kellett volna bejönnie dolgozni. De mivel komolynak tűnt az új helye és anyámék is mondták hogy hagy menjen ha nagyon akar úgy is többet fog ott keresni, akkor mondtam hogy jó menjen ha akar. De az új helyről fél éven belül kirúgatta magát mert rossz hatással voltak rá a kollégái és persze hogy tróger lett. Már lassan 1 éve van otthon nem megy el dolgozni pedig most rengeteg álláshirdetés van jobbnál jobb helyekre ahova mehetne szerintem. Egyedül egy távoli vegyigyárba nem szeretném ha menne bár ha nagyon akar akkor menjen csak dolgozzon. De egyszerűen nem. Barátnője sosem volt, barátai se nagyon, kövér 120 kiló már alig bír menni annyira veszélyes de nem hajlandó tenni ez ellen, és ami a legjobban felbosszantott pont tegnap az hogy nem hajlandó otthon segíteni apámnak a favágásba sem. Ugye apánkat 2 hete műtötték, a térde 3 hete kiugrott egy rossz mozdulat végett és műteni kellett. Apánk most nem nagyon bír lábra állni de makacs és csak azért is megteszi titokba. Én ritkán járok haza, nem látom mi van otthon. De engem tegnap reggel anyám sírva telefonált hogy baj van mert apám a frissen műtött térdével vágja kint a fát mert az öcsém nem hajlandó ezt megtenni és hiába szólnak neki nem tudnak mitcsinálni. Apám csak azért nem verte el mert nem bír felmenni a lépcsőn öcsém meg hülye lenne lemenni. Én akkor egyből vörös fejjel mentem haza a szüleimhez a barátnőmnek mondtam hogy maradjon itthon ne akarja látni, hallani mit fogok ott művelni. Amikor odaértem elmentem a hátsóudvarra apám a vizes fűbe ült mert nem bírt lábra állni, akkor nagy nehezen segítettem neki bemenni a házba, leültettem adtam neki szárazabb ruhát és akkor ordibáltam vele hogy még egy ilyen és odafogom kötözni az ágyhoz mert anyám is ott zokogott a nappaliba, őt is vigasztalnom kellett, de amint lerendeztem a szüleimet egyből mentem öcsém szobájába kitéptem a hosszabbítót a falból és mondtam neki hogy 3 perce van hogy leérjen melós ruhába az alsó szintre és első dolga hogy bocsánatot kérjen a szüleinktől utána takarodjon ki és vágjon fát! Ez meg is történt de civil ruhába öltözött át és szó nélkül kirohant a hátsó ajtón akkor apám ordított utána de öcsém csak felpattant a bringára és elviharzott. Akkor én nem mentem utána hanem a napomat rászánva összevágtam 2 hétre elegendő tüzelőt amennyit lehetett be is vittem hogy azért se kelljen kimenniük a szüleimnek. Akkor közbe délután segítettem anyámnak rendet tenni a konyhába közbe áthívtam a barátnőmet hogy ő is segítsen anyámnak a házimunkába mert anyám sincs sajnos a legjobb egészségi állapotban. Akkor öcsém persze nem esett haza még este sem, nem tudtuk hol lehet mert csak egy barátja van de ott se lehet örökké. Akkor este 7 ig vártunk türelmesen, de végül hazajöttünk. Ma délelőtt spontán meglepiből átjöttünk szüleimhez, és öcsém épp akkor ért haza. Én kitolásból a mellékutcába parkoltam le az autóval ami 3 percre van a háztól nehogy meglássanak hogy jövünk mert meg akartam lepni őket. Hát öcsém akkor lent zabált a konyhába pofátlanul anyám megint sírt hogy lehet ilyen tróger a fia, apám meg kínjába már a borhoz nyúlt. Én akkor öcsémet fülénél fogva rángattam ki az udvarra és közöltem vele hogy 2 hetet kap arra hogy változtasson mert nem hogy nem jár dolgozni és anyámék pénzéből él ami kevesebb lesz mert apánk táppénzen lesz még minimum 2 hónapig, plusz anyánk nem keres sokat nem fogják bírni eltartani még magukat sem ha ő otthon fogja lopni a napot és élősködik.

Akkor apámékkal közösen leültünk beszéltünk öcsémmel hogy 2 hte van hogy munkába álljon különben mehet ahova akar. Anyám eddig védte de már elege lett belőle. Gépét elkoboztam tőle, csak egy olyan lomha laptopot kapott amin tud állást keresni és önéletrajzot küldeni emailbe így nincs több játék ami lefoglalja. Mondtam neki amint lesz fizetése és haza ad belőle 40 ezret akkor vissza kapja.

Persze görbült a szája de ez van.

em tudom még hogyan hathatnék rá mert megint jött a telefon hogy csak duzzog ordibál velük és cseszik állást keresni csak a facebookját üti. Az internetet nem akarom kihúzni mert anyám is használja részben a munkája miatt, apám is szeret netezni, nem tudom mit csináljak még? Úgy érzem a szüleim valahogy nem törődnek ezzel, én pedig öcsém miatt is aggódom hogy ha már ilyen tróger mi lesz vele később az életben.