Hogy élted meg, hogy elveszítetted szeretett munkahelyedet, ahol régóta dolgoztál?

Szeretett munkahely???

Életemben nem láttam még olyat. Mindegyiket gyűlöltem az összes szemét rohadék gyökérrel egyetemben, akik megkeserítették az életemet.

Ne viccelj már kérdező. Én az összes munkahelyemet szerettem, egyet kivéve, de tuleltem mindegyik elvesztését.

A munkahely egy "buborék", ami nem örök, és gyakran kipukkan.

Új ismeretekre, új ingerekre, élményekre pedig mindenkinek szüksége van.

Én például 32 éve dolgozom és 5 évente váltok, akármilyen jó is... Több pénzért ráadásul.

Ez normális dolog, mi emberek életük során többször is ateljuk, az élet nem áll meg. Van élet minden munkahely után is.

Soha ilyet nem éreztem, nem is értem miről beszélsz.

Minden munkahelyemen én mondtam fel, mert elegem lett és több pénzt, színvonalasabb melót akartam. Ráadásul a felmondásom után nem sokkal 2 helyre is visszahívtak. Ez baromi jót tett az önbizalmamnak. Illetve jut eszembe 2 megszünt.

De az egyiknél pont a fősuli végén jártam a nyelvvizsga és államvizsga kapujában, a másiknál meg már babát terveztünk. Így pont jól is jött a megszűnés dolog.

Szerintem túlértékeled ezt a munkaalapú társadalom agymosást. A csoda munkahelyeden kívül van életed? Magánéleted rendben van?

Egyetlen dolog miatt tudom elképzelni, hogy megtörjek, ha a létfentartásomat veszélyeztetné a munkahelyem megszűnése.

Kedves Kérdező!

Feldolgozni soha nem lehet teljes mértékben. Sokak szemében furcsa, ha valaki szereti a munkáját. A mai világban nem értékelik a lelkiismeretes munkaerőt. Ez nagy tanulság volt számomra. Nagyon közel álltam az öngyilkossághoz. Az állataim szeretete adott erőt a folytatáshoz.