Miért látok fekvôtámasz közbe és után a sötétbe fényköröket?

Mélyebb okokat vélek felfedezni, különösen a kérdés feltevése után írtak kapcsán.

Elöljáróban annyit, hogy kezd terjedni az a régi - de a fősodrú tudomány által eddig háttérbe szorított - nézet, hogy a betegségeknek kb. a 80%-a lényegében mentális eredetű (pl. a legtöbb daganat, vagy szklerózis). Oka eddig az ember lelki oldalának lebecsmérlése, lényegtelennek tartása volt abból a célból, hogy alattomosan innen lehessen irányítani az egyéneket a fogyasztói társadalomban. (ez a kapitalizmus rejtett, és fő mozgatórugója)

Feltehetőleg szülői nyomásra, gyermekkorban (amire nem emlékezünk) kialakulhat az, hogy valaki (elég sokan) túl sokat törődik az egészségi állapotával, és pl. gyógyszereket fogyaszt (aminek a gyógyszergyártók tapsolnak), s arra rengeteg pénzt is költ, és arra törekszik, hogy minduntalan kiválóan érezze magát. Miközben a sok-sok évmilliók alatt az evolúció által az emberi szervezet is olyan, hogy apró problémákat magától is megold, anélkül, hogy figyelne rá.

Ha azonban a társadalomban elterjedt, így kívülről érkező (s szülők által közvetített) hiedelmek eluralkodnak rajtunk, akkor ez az öngyógyító folyamat megzavarodik, azt "gondolja" (rejtett agyi hatások által), hogy ezt az állapotot fenn kell tartania, és az apró, lényegtelen tünetek idővel valós betegséggé alakulnak. Akár súlyos kórrá válhatnak egyeseknél.

Maga a kérdés feltevése ilyen mindennapos szemkáprázási jelenség esetén, és pl. olyanok, amelyekre mások ügyet sem vetnek (sőt, azt hiszik hogy náluk ilyen nincs is), jelzi, hogy nem kóros testi tünetek jelentkeznek, hanem olyanok, amelyek hibás beidegződésekből erednek. NEM betegségről van szó! Pl. egy szorzótábla megtanulása sem betegség, hanem beidegződés, és akkor sem ha pl. tévesen úgy tanuljuk meg, hogy 7*8=57 (?), noha a szorzásunk ekkor időnként "beteges" eredményt produkál.

Nehéz - akár évekig tartó - folyamat az, hogy leszokjunk erről az önmagunkra káros, kényszeres(!) önmegfigyelésről. Csak példaként (nem diagnózisként!) írom, mert számos más ok is lehet: az autistáknál szinte "kötelezően" megjelenik valamiféle kényszeres viselkedés, némelyik nem is túl feltűnő. S ez lehet akár az is, hogy - mivel önmagába, befelé fordul - nagyon figyel a belső történéseire.

Tehát - az általad részletesebben írtakból vélvén - javaslom, hogy ne a testi tünetek okait keresd, hanem bátran fordulj olyan szakemberhez, akik a mentális oldalról tudnak segíteni, s javaslatokat tenni arra, hogy mi lenne a teendő. (Csak megjegyzem: ha autizmusról lenne szó, annak igazán örülni kellene, mert sokkal értékesebb emberek lehetnek mint mások, pl. Einstein, Bill Gates, Elon Musk, vagy az a Gréta, és számos művész is).