Kerültél már olyan élethelyzetbe, amikor összejött minden, kiborultál és nagyon nehéz volt?

Nektek mi segített?

Nekem konkrétan az a problémám, hogy otthon élek apámmal, aki elég idegbeteg és a nagymamámmal, aki idős koránál fogva elég szenilis. 3 hónapos terhes vagyok, a párom is otthon él, 50 km-re, még tanulunk. Ő nem várja a babát, néha felhozza, hogy nem igéri, hogy sokáig együtt leszünk, és ha igy alakulna, akkor ne számitsak semmiféle támogatásra sem kb. Apám üvöltözik, ha ugy van pofoz, ilyesmik. Nagymamám gyakran esik el, nem lát, már ha csak ő lenne a probléma oka is sok lenne. Állandóan figyelni kell, hogy merre megy, ezért sem tudunk elmenni ugy, hogy ne lenne itthon valaki. Páromnak a szülei nem örülnek a leendő babának, és az enyémek sem. Néha, mikor fel kelek, úgy gondolom, hogy jobb lenne átaludni az egész napot, fel sem kelni...

Ti kerültetek valami hasonló helyzetbe? Igazából én kimegyek a parkba, üldögelek, az az egy, ami jó. Bár negyed óránál tovább vagyok el, kapom az ordítozást itthonról...

Az iskolát elkezdem, biztos leköt valamennyire, de kíváncsi lennék, más is került-e már hasonló cipőbe?