Normális ha mostanában sokat gondolkodom a halálon?

Hát ne haragudj de ez rohadtul nem normális dolog :0

föleg a te korodba mondjuk én se vagyok öreg de azt tudom

hogy ez nem normális probálj màsvalamin agyalni

Nem. Semmilyen korban nem normális az, ha ennyit agyalsz a halálon.

Akik élőként semmibe vesznek, azok halottként sem foglalkoznának veled - ha igen, akkor álszentek, képmutatóak és ostobák. Az élő ember az érték, azt kell megbecsülni és szeretni, nem a halottból szentet csinálni! Ha a halott "értékesebb", mint az élő, bárki számára is, az valójában azt jelenti, hogy az élőt gyűlöli és zavarná a halálba. (Kivétel a mély gyász ideje, de itt nem errő van szó.)

Minden ember életében vannak mélypontok, amikor szívesen játszadozik a "mi lenne, ha nem lennék" gondolatával. De a legtöbb ember ezen képes túljutni. Elmegy a falig - ahogy szokták mondani - és egyszerűen túljut ezen a mélyponton.

Javaslom, hogy írj naplót vagy magadnak (szigorúan csak magadnak!), vagy feljegyzéseket, amihez senki sem férhet hozzá. Írj novellát, ha van tehetséged hozzá. Képzeld el a saját halálodat, a temetésedet, a fejfádat, a koporsódat - a lehető legrészletesebben, ahogyan csak képes vagy rá. Sírj, amennyit csak tudsz!

És még egy: ha nem boldogulsz ezzel az állapottal, akkor inkább keress fel egy szakembert, sem hogy visszafordíthatatlan baromságot csinálj. Senki, de senki a világon nem érdemli meg azt, hogy azért legyél öngyilkos, hogy ez másoknak fájjon, de az sem, hogy egy téged gyűlölő ember boldog legyen azzal, hogy vígasztalhatatlan mártírt játszik a temetőben a sírodnál és közben magában belül mosolyog: végre nincs az útban.

Sajnáld magad, ahogyan csak bírod és ha kellően kisajnáltad magad, akkor állj taplra és ÉLJ! Nagyon fiatal vagy 20 évesen, hogy eldobd kezed-lábod vagy az életedet.