Mi történik velem?

Ma reggel félig az álom, félig az ébrenlét határában jutottam el arra a pontra, hogy el kell mennem orvoshoz, legalább egy laborbeutalóért, mert fogalmam nincs, hogy mi van velem. Hetek óta este 8- fél 9 körül, mint akit fejbevertek, úgy ájulok el az ágyban, emiatt kb. használhatatlan vagyok este, és nem lehet velem egy filmet sem megnézni fekve, betakarózva, mert egyszerűen elalszom. A párom azt mondja erre, hogy mentálisan gyenge vagyok, és nem tudok magamnak parancsolni, hogy ne aludjak el. Reggel úgy ébredek, mint akit éjjel tényleg kegyetlenül összevertek, minden porcikám fáj, valamelyik nap a derekam fájt annyira, hogy nem voltam benne biztos, hogy fel fogok tudni kelni. Nap közben munkában nem tudok állni, mert leszakad a hátam. Fázékony vagyok, de extrém módon. A párom mellettem kitakarózva fekszik, én pizsamában köntösben, pléd-paplan-pléd kombinációval takarózva vacogok, a kezeim ujjaim, lábaim, orrom jéghideg. Más még mellényben járt, én már elővettem a télikabátom, sapkám, kesztyűm, vastag téli csizmám. Semmihez nincs kedvem, erőm. Fizikailag megterhelő a munkám, ami által szereztem némi erőt, de valahogy az is egyszerűen elszállt. Nem boldogulok ezáltal a munkámban sem. Vagyis inkább mások segítségére szorulok.

Idegileg sem vagyok a toppon, nem tudok túllépni azon, hogy körülöttem beletojnak a munkába, és 'majd lesz valahogy' hozzáállással indítják a napot, miközben egyre több a sz*r, amit ránk tolnak, és egyre kevésbé tudok 2-3-4 ember helyett dolgozni, mert szétszakadok. Minden túlesek egy kisebb idegösszeomláson ezáltal, kis csapat vagyunk, rengeteg emberről kell gondoskodnunk, és annyira széthullott az egész, hogy eljutottam a felmondásig. Ekkor a főnökömtől megkaptam, hogy nem az a megoldás, hogy elszaladunk a probléma elől, és cserben hagyom a többieket... a többiek százszor hagytak már engem is cserben, de ez nem jutott el a tudatáig.

A pulzusom az egekben, folyton émelygek, és 26 évesen, nő létemre úgy nézek ki, mint egy jó karban lévő 35 éves.

Az önbizalmam, a magabiztosságom a béka feneke alatt, össze vissza eszem, és épp csak vegetálok...