Ha van itt orvos / aki orvosnak tanul? Anorexia-bulimia étkezési zavarom van, és valamiért azt vettem észre, hogy nem jó, ha tejet iszok. Valaki meg tudná magyarázni, miért?

5,5-6 éve kezdtem egy (biztonságos) egészséges fogyókúrába (volt akkor teljes kiőrl. kenyér, tojás, stb.) majd ez átcsapott anorexiába (napi 450-500-600) kcal.

2010-11 őszén-telén hánytatás nélkül éltem, napi 1700-1800 kcal + heti 2-3 sport és torna. (hús nélkül, vega időszak volt; de volt tejtermék, dió, sajt.)

Kb. 2012 nyarán júniusában kezdődött egy purgálós időszakom, mikor "felfedeztem" hogy meg tudom magam hánytatni (eddig nem nagyon próbáltam, nem sikerült amikor akartam ezrét nem is ettem olyan dolgokat amiktől bűntudatom volt, vagy nagyon bezabáltam (5000-7000 kcal, tábla csokik sütik) és és kb. 3-5 napig alig ettem utána.

Persze, amikor nyáron diákmunka vagy egyetem volt akkor elfoglaltam magam, hiszen tanultam, vizsgáztam. Melóztam.

2015 június közepétől kezdve szakmai gyakorlatra kerültem egy nagyobb céghez Pesten, ahol eléggé sok szúrkálódás, piszkálódás ért (pedig a végzett munkám jó volt. Maximalista vagyok)

És valahogy stresszlevezetésnek vagy boldogságforrásnak vagy nem tudom elkezdtem "kedvtelésből" befalni majd hányni.

Lehet hiányzott a testemnek az hogy nagyon régen evett csokit, fagyit, meg ilyesmit. Ráadásul FMCG multivállalat volt és ott is volt kaja.. ingyen..

azt csináltam hogy melóztam kb. 2-fél 3 körül ebédeltem, felfedeztem hogy van ingyen kaja a közös hűtőben na akkor abból vettem a rendes ebédem mellé (ami tk kenyér, hús zöldség párolt zöldség, sali vlt) utána persze, bűntudatom lett. Majd mivel a büfében volt "akció" 3 előtt lementem vettem 1-2 dolgot, lejárt a munkaidő fél 5-5 körül hazaértem (kb.15-20 perc volt a buszút + séta) és hazafele vettem egy rakat egészségtelen dolgot..

A szakmai gyakorlatom alatt nem találkoztam sokat a barátaimmal, úgymond "elhanyagoltam" őket, és egyedül költöztem egy lakásba (közelebb volt melóhoz) így egyedül éltem. Magányos voltam. Ugye a munkatársak jelentettek volna kapcsolatokat... de én nem illettem oda. 21 éves voltam őnekik meg babájuk gyerekük volt.. mind felnőttek. Nem is tudtam hozzászólni a témájukhoz (milyen kaját adnak a babának.. ilyesmi) hiába hívtam le őket cigarettázni, ők valahogy mindig máskor mentek mert "jaj most voltunk" vagy "jaj most gyorsan kell intéznem egy telóhívást menj csak le egyedül!" kinéztek. egyedül a közvetlen felettesem kedvelt illetve a kettővel felettem lévő főnök (ők látták, hogy pontosan tényleg mit csinálok, excelben, eladási adatok, elemzések, stb. és hogy tényleg melózom vagy hogy hétvégére is hazaviszem a céges laptopot. - pedig mondta a főnök, hogy haza ne merjem vinni mert megcsap; a hétvége a pihenésé...

de a többi kolléga... vagyis kollegina... mert a férfiak kedveltek. na ők csipkelődtek.. beszóltak. mindegy.

szóval a 2015-ös nyaram és ősz nem volt túl fenomenális. Valahogy az evésbe menekültem.. vagy én nem tudom. az tett boldoggá. + a lakásban is egyedül éltem Budapesten.

Ott tartottam hogy szinte minden nap (vagy 2-3 napot sikerült "jól" megcsinálnom, ha értitek; vagy pl mikor szakdogát írtam muszáj volt haladnom nagyon gyorsan kellett írnom mert le voltam maradva és persze akkor simán 4-5 nap elvoltam hánytatás nélkül időm se volt rá.)

Szakdoga írás mellett csak korrepetáltam (gyerekeket, gimiseket) nem dolgoztam cégnél. így sajnos volt időm néha csinálni..

Hazaköltöztem a családhoz 2016 februárjában mert nem kaptam állást pesten az államvizsga után.

Itthon a baj, hogy anya mindenféle vacak egészségtelen dolgot tart itthon vagy a többiek.

Most jelenleg a helyzet: nem akarom magam hánytatni, egészségesen akarok élni.

Túlléptem a bűntudat problémán.

Tudom mikor éhes a testem (mármint nyűgös vagyok olyankor) semmi bűntudatom nincs ha pl. fehér zsemlét vagy kiflit eszek ha épp azt kívánom (csak pl. nem vajat kenek rá hanem kis natúr joghurtot és salátát teszek rá meg esetleg felvágottat de azt néha.)

Máskor teljes kiőrlésűt eszem.

Sőt, azon a problémán is túlléptem ha néha cukrosat eszem pl. volt amikor beteg voltam húsvétkor és nem bírtam volna a kornspitzet megemészteni, akkor ettem kalácsot. vagy 1-2 zabpelyhes kekszet, amikor máskor beteg voltam. mert azt jobban emésztettem.

Most alkalmi munkával vagyok, nem is akarom lekötni magam itt vidéken. Júliusban vagy augusztusban költözöm vissza Pestre, mert megyek mesterképzésre. Van üres lakásom :)

Ami a baj hogy mivel alkalmi munkával vagyok most (pl. gyorséttermi eladó, vagy pl. ruhaüzletben is voltam 1-2X) van hogy több napot vagyok itt (1-2 nap egyben) és anyának van lekvárja.. van margarin a hűtőben..

amit én soha nem vennék magamnak. max. cukormentes lekvárat.

és eléggé sok idő volt, mire eljutottam addig az elhatározásig, hogy mennyit kell utána takarítani, mennyi kaját pazarlok el.. és már tényleg nem akarok purgálni.

Egészségesen élni. Ha 1-2X becsúszik valami (nem feltétlen csoki, hanem zabpelyhes-teljes kiőrlésűkeksz amiben cukor van az se baj.) de ettem már pl. puffasztott rizst is, amin ilyen joghurtos-cukros bevonat volt, mert az volt itthon és azt kívántam. (én vettem magamnak.)

Voltam pszichológusnál, több alkalommal. Segített. (de tudjátok sokba kerülnek,.. én így is nagy előrelépésnek érzem az utóbbi 4-5 hónapom.)

A szüleim nem tudnak a dologról. 23 éves leszek.

Voltam kardiológián: a szívemmel minden OK.

Voltam vérvételen: aldoszteron és kortizol volt kicsit furi, lehet a stressz miatt. a többi érték (cink vas magnézium) teljesen ok.

pl. 2,5X jobb a vasam mint az átlag embernek:) (rengeteg zöldséget + tk dolgot eszem)

Nem akarok többé purgálni. egészségesen élni.

23/l