Manapság az emberek miért fojtják el az érzelmeiket, ahelyett hogy megélnék őket?

inden ember a körnek csak egy cikkelyében él, miközben úgy tudja, azt hiszi hogy az a teljes kör. A cikkely szöge mennél kisebb, annál betegebb, boldogtalanabb. Mert az agy szabad kapacitásait lekötik a mindennapi gondjai, és a szervezete regenerációja. Ez a cikkely néha kiszélesedik, máskor meg beszűkül.

Minden ember egy dobozban él, amiben lehet törvényszerűségekkel alátámasztani, hogy a feneke miért van lent, a teteje miért van fent. De ha kijövünk a dobozunkból, megláthatjuk, hogy ez a doboz elforgatásával könnyedén megváltoztatható, anélkül hogy a belsejében a törvényszerűségek megváltoznának. Ha távolabb megyünk dobozunktól felfedezhetjük a mások dobozait, és azt is, hogy vannak dobozok, amik sok kisebb dobozt is tartalmaznak. Mennél távolabb megyünk a térben, annál jobban elénk tárul ez a dobozokba zárt világ!

Kérted, hogy ne okoskodjak! Ebből mindenki annyit szűr le amennyi az értelméhez tartozik!

mondok egy példát,

nekem otthon kis korom óta mindig ha bármi szexel kapcsolatosról volt szó, a megszégyenülés, cikiség jutott róla eszemben, és ahogyan csak tudtam próbáltam elkerülni a témát, majd amikor suliba kerültem, ott gyakran szóba jött a téma, nem voltam vele megbékélve és hülyén éreztem magam, mivel magamba fojtottam az érzelmeimet

Nyilván ha újra kezdhetném a gyerekkoromat másképp tenném, eleve másképp nevelném magam, jó sok most létező gátlásomtól mentes lennék,

igen utólag már könnyebb látni a teljes képet, nekem ez az okom

23f