Van egy bizonyos lelki eredetű problémám, a tüneteket felismerem, de nem tudok rájönni arra, hogy mi az ok, és nem tudom kezelni sem. Merre induljak?

Próbálom röviden leírni: lelkileg nagyon instabilnak érzem magam, nagyon könnyen sírva fakadok, meghatódom apróságokon (mintha csak keresném a lehetőséget, hogy kisírhassam magam), sokáig nagyon türelmes és mosolygós vagyok, aztán irreálisan durván elszakad a cérna, de a dühömet nem tudom levezetni. Kicsi koromtól ilyen voltam, de nem emlékszem konkrétan olyanra, hogy a családban tiltották volna szavakkal, hogy kifejezzem az érzelmeimet, ámbár sosem volt divat nálunk a nyílt beszéd, a mai napig sem az.

Az életem egyébként ajándék: fantasztikus férjem van, gyönyörű, okos kisfiam, de a nevelésében már előjön az instabilitásom, mert sokszor nem tudom helyesen kezelni őt, ráadásul nagyon szeretnék kistestvért is neki, de nem sikerül, és gondolom, hogy nem véletlenül, két gyerekhez már végképp jobb állapotú anya kell:)

Hallottam családállításról, kineziológiáról, Bach-virágterápiáról, ezekkel mik a tapasztalatok? összeegyeztethetők egyébként a keresztény szemlélettel? nekem ez is fontos lenne.