Miért vagyok lehangolt állapotban szinte mindig?

3 éve van ez amióta pánikrohamot kaptam. Utána pánikbeteggé nyilvánított a pszichiáter valamint Generalizált szorongást állapított meg. Azóta úgy gondolom hogy sikeresen leküzdöttem. Viszont megváltoztam teljesen.

Régebben felszabadult voltam, többet mosolyogtam nyitott voltam az emberi kapcsolatokra. Most pedig totálisan az ellentétje vagyok.

Állandóan kedvtelen, egyhangú, sivárny, szomorú a hangulatom. Fájnak a végtagjaim. Semmihez nincs kedvem. A hangom is szegényes, elvesztettem a kommunikációt. Nincs kedvem semmihez sem, fáradt vagyok és kimerült. Stresszes vagyok, de tulajdonképpen nincs mire. Nem tudom megmagyarázni hogy miért vagyok állandóan gondterhelt (nagyokat sohajtózok) Ezt a sohajtózást úgy tudnám leírni hogy: ,,Jajj de nehéz egy ember élete" .....

Ha boltba megyek, alig várom hogy ki menjek a boltból és hogy hazaérjek. Ha hazaértem olyankor hátra megyek a kertbe és leülök a földre és figyelem a földet, ez add valamilyen szinten megnyugtatást (természetesen úgy, hogy senki ne lássa) Ha látnák biztosan hülyének néznének. Körülbelül ennyi a problémám. Nincsenek öngyilkossági gondolataim, viszont az tény hogy gyakran érzem hogy az életem elmehetne már (ne kelljek fel reggel) mert nehezen birom már ezt a terhet. Sovány is vagyok 170 cm 49 kg hízni se tudok. Ha bele nézek a tükörbe olyan vagyok mint egy mosogatórongy. Rettentő fáradt, pedig alszom rendesen. Az étvágyam se lehet jó. Gyakran korog a gyomrom, de nem vagyok éhes. Nem érzek késztetést hogy egyek. És természetesen nem is eszek, mert nincs az az ösztön.

Mi lehet a bajom?

Előre Köszönöm a választ.

24/F