Van olyan hipnoterapeuta, gyógyító személyt, aki fel tudja nekem oldani ezeket a dolgokat segítve ezzel a gyógyulásomat, vagy bármilyen spirituális személyt? Vagy egyszerűen elég lenne a templomba járás/ vagy a bűnbánás, esetleg karmaoldás?

Egy olyan nő vagyok, aki sajnos 41 évesen, hát átment dolgokon. Nem panaszkodásnak szánom a leírtakat, hanem tanácsot, segítséget kérek.

El kell, hogy mondjam, hogy kisiskolás koromtól kezdve sok embernek tettem rosszat ,megkaptam mindig, hogy gonosz, rosszindulatú vagyok. Mivel a városomban a hatóságnál dolgoztam, emiatt már ellenőrként is volt, hogy másokat bántottam, keresztbe tettem, majd mikor feljebb jutottam, akkor sajnos még inkább. A testvéremmel sajnos édesanyám halála óta nem beszéltem, tény, hogy tettem jó pár tisztességtelen dolgot azért, hogy többet kapjak az örökségből, pedig ő ápolta a szüleinket végig. Na nem akarom ezt firtatni, magyarul annyi, hogy nagyon sokáig nagyon szemét voltam az emberekkel, de 5 évvel ezelőtt megváltozott valami.

2015 decemberében a pajzsmirigyemet kivették, rosszindulatú daganatot állapítottak meg és szinte S.O.S műtét volt szükséges. Nemsokkal később hatalmas gasztroenterológiai gondjaim lettek, amit ki kellett vizsgáltatnom. Hosszú vizsgálatok során derült ki a táplálékérzékenységem, a hisztaminintolleranciám, az inzulinrezisztenciám, ezek a dolgok a mindennapjaimra nyomták rá a bélyeget, egyszerűen annyit nem engedhetek meg magamnak, hogy egy jó zsíros kaját megegyek.

4 éve van meg a párom, akivel 2 éve próbálkozunk, de nem jön össze a baba, kiderült, hogy progeszteronhiányom van, és mellette első fázisű PCO-m, a hatalmas miómákról nem is beszélve, amik miatt az orvos többször mondta, hogy vetessem ki a petefészkem, mert nem hazudok, most már majdnem 3. hete vérzek megint.

2018 májusában derült ki a szívritmuszavarom, ami a dokik szerint a rossz hormonháztartásnak köszönhető, szív MR-re is el kellett mennem, de kiderült a szívemmel nincs semmi baj.

Még 2018 évvégen észrevettem egy nap, hogy 20-30szor is elmentem WC-re, és folyamatosan szomjaztam. Akkor az orvos azt mondta, hogy szintén hormonzavarból adódó diabetes insipidusra gyanakszik, és ki is derült, hogy sajnos az.

Megváltoztam. Más ember lett belőlem, barátokat szereztem, majd egy hosszú ,, nyugodtabb" időszak következett az életembe, bár a baba projekt akárhogy próbálkoztunk nem jött össze, és úgy gondolom, hogy mostmár nem is fog.

A nyugodtabb időszak múlthét keddel véget ért. Már május óta a tricepszembe nyomó fájdalmat éreztem, ami egyre erősebbé vált. Nem vettem komolyan, úgy gondoltam, hogy ásványi anyag hiány, meg én sem fiatalodok, szedtem rá gyógyszert, kenegettem mindennel de nem múlt el.

2 orvost kerestünk fel ezügyben, a 2. nyiltan fogalmazott. Azt mondta, hogy a neuroendokrin tumornak gyakori áttéti helye a tricepsz vagy a kar bármelyik területe, s ilyenkor az ember általában az áttéti tüneteket, vagy miket kezd észlelni magán elsőre.

Sajnos egy röntgenfelvétel ki is mutatta, hogy sajnos az a valami tumor lesz, viszont még menni kell szövettanra, Pet ct-re..

Én kiborultam, összetörtem. Mikor a 100. lombikot csinálja az ember eredménytelenül, mikor megfordulsz az orvosnál és valami baj mindig kiderül, elég volt, életemben először vagyok úgy, hogy feladom, mindent megtettem az egészségemért, kész sikertelenül. Már az a pár rokon is, akivel tartottam a kapcsolatot temetne, meg sajnálnak agyba főbe, egy előnyöm van, hogy ha még élek valameddig azt meg tudom oldani munka nélkül, szerencsére a hátterem olyan, hogyha nincs akkora válság kibírom, de ez a legkevesebb már. Nem tudom mit csináljak, nem tudom hová menjek, nem tudom hogyan tovább, hogy tervezzek, de azt tudom, hogy sokan fair dolognak érzik azt ami velem történik, ami még jobban elkeserít és elveszi az életkedvem.

A párom hisz ezekben a spirituális dolgokban, ő mondta, hogy forduljak ebbe az irányba, és, hogy ez Isten büntetése a bűnökért. Nem tudom, sose hittem ezekben, viszont az események megváltoztatták ezt.