Cukorbetegek! Ti hogy dolgoztátok fel betegséget?

nagyon nehéz...idő kell mindenhez.

..nem eszem azóta(6 év)semmit, amit nem szabad...na, ez a nehéz...

viszont beállt egy elfogadható szintre.

édesség?mi is az?

Először nagyon nehéz, amikor korábban hozzá szoktam, hogy fő étkezésre is édességgel éltem, főleg 2005-től kezdve, hogy kompenzáljam azt ami engem is ért akkor, mint nagyon sokunkat abban az időszakban. (tudom mitől jött elő nálam. Az a politikai időszak nagyon sok embernek tönkre tette az egészségét. Még jó, hogy sikerült túlélnem. Nem sokon múlt!)

Végül 2008-ban kerültem orvoshoz és a labol lelet átvételekor szembesültem vele. Az volt az első kérdésem, hogy ez mit jelent, akkor mostantól nem ehetek többé soha csokit??

Végül kiderült, hogy dehogynem, csak diétásat és nem korlátlanul, mert mindennek van valamekkora szénhidrát tartalma.

Aztán annyira nem vettem komolyan mégsem és egy héten egy-két alkalommal ettem kicsi édes sütit és csokit is, de nem sokat és nem sokszor. Úgy gondoltam, annyi nem, árthat.

közben jártam szemészeti kontroll vizsgálatra, mert mondták, hogy a szemfenéken lehet leghamarabb észre venni, ha bármi probléma kezdődik.

Végül múlt év nyarán észre vettek szemfenék bevérzést és beutaltak a szemészeti klinikára, ahol az ilyen, diétát nem szigorúan betartó és ennek a következményeit viselő betegek kerülnek első tüneteikkel.

Azóta nagyon szigorúan tartom a diétát és lenmag olajat eszek, kb napi egy evőkanálnyit három részre osztva. A szemfenéki vizenyő csökkent és újabb kapilláris bevérzés nem keletkezett. Most már nem azon idegeskedek, hogy cukros lettem, hanem nem is idegeskedek, inkább oda figyelek a cukor szintemre.

Csak minél nagyobb rozs tartalmú kenyeret eszek. Aból is csak akkora mennyiséget, ami után 2 órán belül elfogadható mértékűre esik vissza a vércukor szintem.

A 2-3 óra időszakot mindenképp kivárom, hogy legyen ideje a a szervezetnek lebontani a cukrot. Azután megint lehet enni valamit.

Eleinte mindig mérem a cukrot, ha valami új élelmiszert fogyasztok, hogy tudjam mennyit lehet belőle enni anélkül, hogy a cukor szintem kóros mértékben megemelkedjen a két órával későbbi mérésnél.

A cukrot csak eleinte kell rendszeresen, napi több alkalommal is mérni, hogy leteszteljem az egyes közismerten szénhidrátot tartalmazó dolgokból egy-egy adott mennyiség ami elég egy étkezésre, mennyire emeli meg a szintet. Később már emélékezetből tudom miből mennyit ehetek egyszerre.

A minimum kettó órát (vagy amíg le nem megy legalább 6.5-ig) azt mindenképp kivárom az étkezések között, hogy ne adódjanak össze a cukor szintek. Egyszerre nem eszek többet (inkább kevesebbet), mint ami után 2 óra múlva a vércukor szintem legalább 7-re leesik. Ennél jóval lejjebb szokott beállni. Volt amikor már nagyon is alacsony volt 3.1 körül, de általában 4.8-6.2 körül áll be.

A megengedett legmagasabb vércukor szint étkezés után 2 órával, amit még szélsőségesen elfogadhatónak írnak, az lagalább 7.8 alatt kell legyen. a következő órában tovább csökken lagalább 1 értékkel. (viszont legközelebb inkább kicsivel kevesebb szénhidrátot érdemes enni, szerintem)

A legmagasabb érték a 2 órás időszakon belül ne legyen magasabb 11.8-nál. Ezt az érték határokat olvastam valahol.

Aztán a bőséges folyadék fogyasztás is csökkenti a vérplazma cukor szintjét mert az hígítja a bennünk keringő "cukros löttyöt". (bocsánat a kifejezésért)

Amikor még nem telt el két óra az előző étkezés után és megéhezek, akkor nem szoktam éhes maradni, mert lehet enni diót, mogyorót, vagy ha komolyabb élelmiszerre vágyom akkor sajtot szalámi szeletekkel de kenyér nélkül.

Vagy pl megpárolok a mélyhűtőben lefagyasztott nejlonba adagokba csomagolt gombát és megsózva fedő alatt kiolvasztom és megpárolom. A saját leve többnyire elég ehhez a művelethez, ha frissen lett lefagyasztva.

Esetleg tehetek rá füstölt sajtot. Miután kicsit megolvadt a sajt, ráütök egy tojást és megsütöm egyben így az egészet. Mennyei finom és tápláló.

A lényege, hogy nem emeli a vércukor szintjét! Az ilyen széhidrát mentes energia bomba főleg nagy brigázások után esik nagyon jól, bőséges folyadékkal leöblítve.

Ja a bringázás.

Olyankor viszek magammal műzli szeletet és 15 kilométrenként megeszek belőle kb egy ötöd vagy esetleg negyed részt. Van amikor megyek 80 km-t is. Akkor elfogy több mint egy műzli szelet, de a másodikból még megmarad több mint a fele. Azért nem szabad egyszerre befalni még ilyenkor sem, mert a cukor szintet annyira nem emeli meg a kicsi adag, hogy az intenzív izom munkától ne égne el a szénhidrát mozgás közben.

A 15 km-t úgy állapítottam meg, hogy általában érzem, mikor csökken le a cukor szintem. Akkor még várok egy kicsit tovább tekerek, hogy biztos ne legyen magas amire rá enném a következő kicsi adagot.

Persze arra nem lehet mindig hagyatkozni, hogy mit érzel, mert korábban, amikor még nem vigyáztam ennyire komlyan a cukorra akkor volt 14. is ez az érték, és akkor is ugyanúgy éreztem, hogy csökkent a szint, de csak 10-re ment le. Ezek brutális értékek voltak és ettől lett kezdődő retina károsodásom, illetve végül ennél alacsonyabbtól, mert csak egy pár hónapos időszakban volt ennyi, mert akkor más problémára olyan gyógyszert kaptam, ami a cukorszintre rossz hatással van.

(Azért milyen érdekes, azelőtt semmi bajom nem violt és a körzeti orvost is csak egy-ké évente a megfázás miatt látogattam. Aztáőn az állandó létbizonytalnaság időszakában egyre több vizet ittam és nagyon gyakran jártam wc-re, "locsolni". Aztán jött hozzá még sok minden az akkori állandó stressztől, a kiváltó ok mára rendeződött.)

tehát a cukor kontroll..

Ha időnként a leírt módszerrel, óvatos étkezésekkel és utána a két órával történő mérésekkel megismerjük, hogy mire hogy reagál a szervezetünk, akkor a tapasztalatok alapján már étkezhetünk rendszeres cukor szint méregetések nélkül is.

Időnként azért érdemes megmérni reggel éhgyomorra is és étkezés után a szokásos 2 órával, hogy nem változott-e a szervezetünk reagálása.

Most ezek jutottak eszembe.

Még ami eszembe jutott..

Kerékpározás.

Eleinte a cukor diéta megkezdése után (amikor kiderült a baj), akkor feltekertem a Jánoshegyre a normafához. Közben nem ettem semmit út közben és fent a hegyen sem. Végül kiderült, ez baj volt, mert amikor jöttem lefelé a Budakeszi úton a Szilágyi E fasor felé, akkor az út alsó részein nagyon furcsa dolgot éreztem, amit még talán soha.

Olyasmit, mint amikor valami havas tájon megy az ember. Olyan furcsa hideg érzésem támadt. Épp néztem, hogy mitől lett ilyen hideg fagyos a levegő, ami megcsapott gurulás közben. Közben ereszkedtem le a meredek úton 40-50-es tempóval.

Aztán leértem a lámpához és leszálltam a bringáról és áttoltam a zöldön.

Akkor még furcsábban éreztem magam és kezdett kimenni az erő a lábamból, ahogy a bringa mellett álltam. Kezdett minden kicsit sötétedni hullámokban. Remegő kézzel szedtem ki a bringa váz táskából egy kis szőlőcukrot és igyekeztem a számba tömni két szemet.

Ugyanis kapcsoltam, hogy mivel nem ettem út közben semmit, talán leeshetett a cukor szintem. Korábban hallottam már ilyesmiről.

Ahogy bevettem a szőlőcukrot, szinte pillanatokon belül már kezdett múlni a rosszullét nagyon gyorsan, fél-egy percen belül vissza tért az erőm. Megint meleg lett körülöttem a levegő. ..legalábbis úgy éreztem.

Akkor jöttem, rá, hogy sikerült elkerülnöm egy rosszullétet. Azóta már nem hagyom ennyire lemenni a cukor szintemet. Tudom kb mennyire szokott lemenni adott étkezés után és ha érzem, hogy nagyon csökken akkor legalább egy falatot eszek valami kifli perec akármi alacsony felszívódású szénhidrát forrásból megelőzésképpen. Tudom, hogy abból egy kevés nem viszi fel nagyon de leesni sem engedi.

Amikor meg bringával megyek akkor a leírt műzli szeleteket adagolom kicsi részletekben.