Szerintetek mi lehet a baj?

Valami nincs rendben, de senki nem vesz komolyan. Mindig is fejfájós voltam, de most több panaszom is van. Felsorolom őket: erős fejfájás (tarkó környékén), fájó ádámcsutka (néha a nyelés is fáj), nehézlégzés (időnként), nyomás a fejben, homlokban, fájó szemgolyók (mintha valaki belülről ki akarná nyomni, könnyezik is), nyomás a mellkasban, bizsergő végtagok (néha), szédülés (szinte mindig, ha ülés/fekvés után felállok), jobb lábujjaimban elég gyakran (de csak néhány másodpercig tartó) éles fájdalom, ilyenkor ordítanék leginkább, álmatlanság, nyugtalanság, többször is tapasztaltam, hogy 'befeszülnek' az arcizmaim, pl. mosolygás után nem megy vissza az eredeti állapotba vagy rángatóznak az arcizmaim. Állandóan úgy kell csinálnom a szememmel, mintha fentakadna...

Hiába mondom a szüleimnek, mindig az a válasz, hogy ne nyávogj, csak 17 éves vagy, nagyanyádnak nincs ennyi kínja. Ha elmegyek háziorvoshoz, ő is csak fájdalomcsillapítót, nyugtatót, allergiás gyógyszert ír..

Nem tudok megnyugodni, most voltam 11-es, matematika-fizika volt 4, a többi minden 5. Szeretnék egyetemre járni. Állandóan olyan gondolataim vannak, hogy nem lesz elég pontom, nem fognak felvenni és nem tudom megvalósítani a megálmodott világomat. Már kb. másfél éve van ez az érzés, de hogy egyre közeledik az utolsó gimnáziumi évem, egyre jobban eluralkodik rajtam ez az érzés. Plána így nyári szünetben. Minden egyes percben arra gondolok, hogy mi lesz, ha nem vesznek fel oda, ahová 6 éve elterveztem, hogy megyek.. Én tudom, hogy ez is közrejátszik, hogy ilyen tüneteim vannak, de akkor sem tartom elfogadhatónak, hogy csak begyógyszerezve tudok létezni. (Most nem kábítószerre gondolok, hanem amit orvos felír, allergiás gyógyszer, fejfájásra való, stb.)

Voltam pszichológusnál 4-nél is.. Ebből egy volt szimpatikus, de ő sajnos elköltözött a városból. A többiek annyira ellenszenvesek, hoy megmondtam, soha többet nem megyek pszichológushoz az életben. Az utolsó, akinél voltam, azzal kezdte, hogy csinált egy IQ tesztet, ami 89 lett.. Ez kb. arra volt jó, hogy még a kis maradék önbizalmamat is elvegye..

Ezt csak azért írtam le, mert hátha átélt már valaki hasonlót. Vagy szerintetek a leírt tüneteim alapján van valami szervi bajom vagy csak a stressz megy az agyamra? A félelmeimről nem igazán merek beszélni senkinek, mert akkor gyengének látszanék. Még az a jó, hogy mindenkinek olyan jól tudom tartani magam, meg tudom játszani a kiegyensúlyozott, boldog, céltudatos embert, de igazából meg egy nullának tartom magam. Mindig azt hiszem, hogy talán valakinek fontos vagyok vagy felnéz rám valaki, arra, amit csinálok, de semmi.. Mindig rádöbbenek, hogy csak ábrándozásban vagyok jó. Vannak tények, amikkel mondjuk megcáfolhatnám (nyelvvizsga, jogosítvány, elég jó bizonyítvány), de szerintem ez is csak a látszat, igazából nem tudok semmit.