Ha Nektek eltörték otthon az orrotokat vagy beverték a füledet, úgy hogy beszakadt a dobhártyád, mit tettél volna?

Letagadtam mások előtt.

(Azt se érdekel, ha olvasod anyuci, meg nyugodtan nyomtasd is ki!)

Cserében szenvedek.

Az iskolával kellene foglalkoznom, de egyszerűen nem találom a helyem.

A szüleim elmebetegek. Apa megszállottja annak, hogy én "bolond vagyok, akit be kellene záratni". Visszaszóltam, hogy mekkora szemét, erre ezt kaptam. Nincs pszichés betegségem, de ő valószínű, hogy időskorára megzakkant.

Azon akad ki és lett egy állat, ha lebetegszem. Múltkor is mikor lázas voltam, hánytam, majdnem elájultam, akkor kezdte. Hogy nem akarok iskolába menni, a másik gyerek betegebb (köhög), biztos drogozom, vagy csak szimplán "az iskolára gondolok". Mindezt full betegen, alig álltam a talpamon. Azt nem várom el, hogy segítsenek, de legalább ne idegeljen ki. Aztán jöttek anyával, hogy rád hívjuk az ügyeletet, miért nem irántam magamnak komoly gyógyszert, biztos nem az Algopyrintől gyógyuló meg. Hozzáteszem, hogy nem hiányoztam, kibírtam két hétig mégis ez volt itthon. Olyan dühöt meg mocskot nem látok még soha egyikben sem, mikor megtudják, hogy beteg vagyok. Ha visszaszóltam ez van. Ráadásul eléggé a keze alá dolgoztam, mert nem hagytam rá.

Mondjuk már kb. december eleje óta ordítja, hogy én mekkora bond piszok vagyok, akit tudja hova kell vitetni. Egyszer idegességemben a tabletem át is széttörtem, mert ordította, hogy "bolond piszok, habzik a szád, az a fehér sz@r tehet mindenről". Nem ó vette úgy nyertem.

Az orromra azt mondtam, hogy be ütöttem, de még mindig ropog, pedig a háziorvos szerint csak zúzódás volt, 2 hónapja történt. Szerintem kicsit görbén is lett az orrom.

A fülem 3 hete volt, de akkor is nem valami bocsi, hanem még engem zárat be. Gyógyszert szedtem rá, de még mindig fáj, nem hallok rendesen, ha fújó az orrom, akkor fújtat.

Meg se bánta, bocsánatot sem kért azóta sem, hanem még volt pofája azt mondani, hogy kitalálom, hogy nem hallok.

Lehet maradandó bajom?

Még én érzem rosszul magam, magamat marcangolom. Egyszer lázasan elszaladtam előle az utcára meg sírtam, mert megvertek anyával együtt. Másnap kérdezik a szomszédok, erre azt mondja, hogy részeg voltam és megbeszélnek azóta.

Más lány ennyi idősen a fiúkkal foglalkozik, hova megy bulizni, milyen ruhát vesz, nekem meg ez jut.

Vár tudtam, hogyha kiszólom, hogy beteg vagyok, terror lesz. 3 éve is mikor sokat voltam beteg, ezt művelték, akkor is kikészültem teljesen.

Ha nem felém történik ez, el sem hiszem...

Most nyeljem le ezt is, és megy tovább minden?

Én hülye mindig hallgatok.