Miért félnek olyan sokan a műtéti altatástól?

A műtéti altatás utólagos mellékhatásainak kockázata függ a beteg általános állapotától, kísérőbetegségeitől, az altatáshoz alkalmazott gyógyszerektől, az altatás hosszától, s attól is, dohányzik-e a beteg.

Előre nem lehet biztosan megjósolni, hogy jelentkeznek-e utólag nem kívánt hatások. Altatással összefüggő súlyos szövődmények előfordulhatnak.

Néha nem ébred fel a beteg.

Sajnos gyakran kómába esnek.

A mellékhatások sem kedvezőek.

A műtétet követő ébredés után az altatással összefüggő leggyakoribb mellékhatások: torokszárazság, torokfájás, átmeneti zavartság, szédülés, remegés, hidegrázás, hányinger, hányás, fejfájás, hátfájás, izomfájdalom, bőrviszketés, vénagyulladás.

A betegek a legnehezebben a hányingert és a hányást tolerálják, s ennek legnagyobb a szövődményt okozó kockázata is: egy frissen műtött betegnél az önkéntelen erőlködés, öklendezés növeli a sebszétválás, a varratelégtelenség kockázatát, ezért gyógyszerekkel igyekeznek enyhíteni, megszüntetni a hányingert. (A műtét alatt és az operáció után alkalmazott erős fájdalomcsillapítók mellékhatása is lehet hányinger, továbbá székrekedés.)

stb...

Szerintem leginkább azok félnek tőle, akiknek még nem csináltak ilyet!

Én is rettegtem tőle,amíg nem jött a vakbélműtétem(úgy gondolom,hogy ennél nagyban számít az is,hogy normális orvosokhoz kerültem)!

Inkább az utóhatásoktól félhetnek, vagy az idősebbek attól, hogy nem ébrednek fel.

Amikor először műtöttek, láttam a kórteremben a betegeket, ahogy visszahozták őket a műtőből (rövid altatásosak voltak). Összevissza beszéltek, kiabáltak, káromkodtak, rémisztő volt. Ezekre a jelenetekre utólag a betegek nem emlékeznek, az orvosok meg nyilván megszokták, de én jobban majréztam attól, hogy miket fogok össze-vissza beszélni, mint magától a műtéttől.

Azért, amiért a repüléstől is: mert egy eredendően veszélyes üzem, ami csak azért lett mára ennyire biztonságos, mert nagyon okos emberek kitalálták, hogyan kell csinálni, hogy ne legyen baj.

Gondolj csak bele: úgy telenyomnak veszélyes gyógyszerekkel, hogy levegőt sem tudsz venni magadtól és onnantól kezdve az alapvető életműködéseidért egy vadidegen felel, akivel simán lehet, hogy akkor találkozol először. Persze ez az ember hosszú éveken át tanult, hogy ezt megtehesse és több száz év tudományos és technológiai vívmányaira támaszkodik, de az ember alapvetően irracionális lény és hajlamos ennek a bekezdésnek az első mondatát nagyobb súllyal számba venni, mint a másodikat.

Mert nem tudnak róla semmit, és így ijesztőnek hat.

Orvos vagyok, ezer meg egy műtétet láttam. Mikor engem műtöttek, sok mindentől féltem, de az altatástól egy cseppet sem. Fiatal, egészséges embernél annak az esélye, hogy az altatásból ne ebredjen fel, gyakorlatilag a nullához konvergál. Ilyen csak a nagyon súlyos betegek nagyon nagy műtétjeinél fordul elő.

Mert nem száz százalék, hogy felébredsz! Mit nem lehet ezen megérteni?! S egyáltalán nem ritka, hogy valaki fiatalon ott marad a műtőasztalon altatás után!

[link]