Magyarországon az én helyzetemben mi lenne a megoldás?

Nem igazán érzem már úgy,hogy ebbe az országba szívesen szülnék és nevelnék gyerekeket,de egyébként az anyagi helyzetem teljesen el is lehetetleníti azt.

Adott az a kellemetlen,de teljes mértékben együtt élhető állapot,hogy 5 éves gyerek korom óta 1 es típusú diabéteszes vagyok.

18 éves koromig valamennyire támogatott az állam,de Édesanyám akkoriban is saját költségre intézte a jobb kezelések többségét. ( magánorvos,megvette az inzulinpumpám,ami nem olcsó) de az a pumpa már elavult,kellene az új.

26 éves vagyok,eddig havi 46 ezerert vásároltam szenzort(ami folyamatosan méri a vércukorszintem) plusz 200 ezer forintért 1x meg kell vásárolni a távadót hozzá. Erre szeptember óta már van állami támogatás,így “csak” 50 ezerért kellett vegyek egy új távadót,és 3 havonta 150 ezer helyett 50 ből tudok hozzá hozni szenzort. Az 1 millio 6 százezres pumpáról,állami támogatás nélkül,havi 300 ezerért hozzá a szererékkel ne is beszéljünk.

Mivel a magyar állam szerint “jó” cukorbeteg vagyok,tehát a 3 havi átlag vércukor szintem 8 alatt van,(az enyém 6,9 lett legutóbb) támogatnák a pumpám,így csupán 300 ezerert meg tudom venni,havonta 30 ezért pedig az infúziós szereléket hozzá. Ebben nekem sok álmatlan éjszakám es kemeny munkám van,hogy jó legyen a cukrom,amiben a pumpa hatalmas segitseg lenne,tehát egy beallithatalan vércukorral szenvedő fiatal sors társam meg sem érdemli az állam szerint a pumpát,mivel magasak az értékei. ( hol itt a logika?!)

Nem kell nagyon messzire menni,Ausztriában élő barátnőm párja szintén kicsi gyerek kora óta diabos,ingyenesen jár neki a lehető legjobb ellátás. Dolgozik,fizeti a tb-t,ez az osztrák állam szerint fiatal felnőttként jár neki. A jobb élet.

Ez egy olyan betegség,amivel ugyanolyan hosszú,és egészséges eletet lehet élni,ha megfelően van kezelve. Nem tartom igazságosnak,hogy azért mert nekem ezt dobta a gép,kegyetlen összegeket kell hogy fizessek,hogy szövődmények nélkül,boldogan élhessek.

Hogy szüljek így kisbabát?

Dolgozom annyit mint egy málhás szamár,vendéglátásban,minél több órát vállalok,hogy finanszírozzam az életem,mellette próbálok tanulni,fizetem az albérletem és úgy érzem folyik ki a kezem közül minden.

Egy forintot nem tudok felre tenni,nemhogy házat,kocsit venni,a leendő gyerekeiknre gondolni.

Arra gondoltam kicsit jobban rá fekszem a németre,befejezem itthon az iskolát,és kiköltözöm. 5-6 éven belul lehetek osztrák állampolgár,ugyanugy dolgoznék,hasznos tagja lennék a társadalomnak,szülnék egeszseges gyerekeket egy jobb jövő reményében nekik,egy jobb helyre.

Mi a véleményetek?

Nem jó megoldás “elmenekülni”?

Igazából nem meneküléskepp tekintek rá,de ha van jobb lehetőség miért éljek így?