Mit gondoltok erről a bánásmódról? Ekkorát hibáztam?

Van egy tartós betegségem, ami meg tudja keseríteni az életemet. Sokféle orvoshoz kell járnom, és mindezidáig jó volt úgy a rendszer, hogy kértem időpontot, és vittem a beutalót a háziorvostól a megadott időpontra.

Most megtörtént az az eset, hogy megint időpontért telefonáltam egy fontos vizsgálathoz, de az eljegyző nővér kioktató hangnemben megkérdezte, hogy ugye van ám beutalóm, mert sokan jönnek úgy, hogy nincs, és akkor őket KIRÚGJÁK (nem elküldik, nem tudják fogadni, vagy valami). Ezerféle papírom volt, mert hatféle szakrendelésen kell megjelennem, ez volt az egyik, és úgy emlékeztem, hogy annyi papírom van, hogy fűthetnék vele, meg hát nem először megyek szakorvoshoz, tudom, hogy megy, tehát mondtam, hogy van. Közben aktívan túrtam a papírhalmot az asztalomon.

Erre nem nyugodott meg a nővér, tovább fújta, hogy bizony kénytelenek kirúgni a beutaló nélküli betegeket, és akkor még nekik áll feljebb, meg az állását is kockáztathatja az ilyen betegek miatt, mert hisz ő adja az időpontot, meg ilyenkor ki kell fizetnem a drága költségeket. De tisztára olyan stílusban, mintha nehéz felfogásom lenne.

Mondtam, hogy tudok róla, sajnos elég régóta (4 éve) járom már a szakorvosokat, tudom hogy megy, értem, felfogtam, minden oké, keresem, mindjárt meglesz. De közben érdeklődtem, hogy azért beszéljünk már az időpontról is. Hát az csak max szeptemberre van, és még akkor se biztos, hogy az az orvos lesz, akihez beutaltak, és akkor lehet, hogy elküldenek, és újabb időpontot kell várnom. Na mondom, miért nem lehet egyből ahhoz az orvoshoz írni? Hát az nem úgy megy. Lényeg, ami lényeg, hogy minimum 5 hónapot így is várnom kell (nem kellemes betegen, ennek a kezelésnek a hiányában ennyit várni).

Ekkorra rájöttem közben, hogy valóban mindenhová kaptam beutalót, csak pont ide nem. Node sebaj, mint említettem, eddig is úgy mentek a dolgok, hogy időpont-beutalókérés-szakrendelésen megjelenés időpontra, beutalóval a kézben.

Mondtam is, hogy sajnos valóban pont ide nem írta még meg a beutaló orvosom a papírt, de úgyis kell még visszamennem hozzá, egyértelműen meglesz, hiszen ez a hely (ahová most próbálkoztam egy nyomorult időpontot megszerezni) a kezelésem fő része, nem én találtam ki, hogy kell.

Na erre amit kaptam! A fejem lerepült. Felcsattant, hogy na ugye! Én is csak úgy bepróbálkozok az időpontért, ahogyan mások, és valójában nincs is beutalóm! Ő erről beszélt! És jól tudta ő, amikor az elején megkérdezte, hogy van-e beutalóm, és kerestem, hogy valójában nincsen! Majd akkor hívjam, ha lesz.

Köpni-nyelni nem tudtam, először csak annyit mondtam, hogy már elnézést, de én nem bepróbálkozok, hanem egy (magamban elétettem a jelzőt: kib@szott) időpontot szerettem volna csak kérni, úgy, mint máskor, mert beteg vagyok, fájdalmaim vannak, és ezer százalék, hogyha éppen most nincs is a kezemben a beutaló, DE LESZ, mert így is-úgy is vissza kell még mennem ahhoz az orvoshoz, és enélkül a másik kezelés nélkül pedig nem lehetek, tehát nem én találtam ki! (ezt neki mondtam mind) Viszont csak 1 hét múlva megyek vissza ehhez az orvoshoz, mert közben egyetemre járok, szakdolgozatot írok, nem megy minden egyszerre (26 éves lány vagyok), viszont ha csak akkor telefonálhatok megint, addigra már 1 évet is várhatok, mert ha ebben a pillanatban is szeptemberre van csak hely, akkor 1 hét múlva milyen kilátásaim lesznek? Hisz saját bevallása szerint is peregnek az időpontok, szinte napok alatt telnek be hetek.

Szó szót követett, mostmár jó volt, hogy megtudta, hogy egyetemre járok, bátrabban oktathatott ki, hogy ilyen próbálkozós vagyok én is, meg vegyek elő papírt-ceruzát, és írjam, hogy hova kérjek időpontot, és OLVASSAM VISSZA, hogy jól írtam-e, stb (itt már majdnem sírtam), aztán nagy nehezen hozzám vágott egy időpontot, hogy nesze, azt mondta: "az ő jóindulatából, DE NEM ÉRDEMLEM MEG".

Itt elköszöntem, le akartam tenni a telefont, mert csendben potyogtak a könnyeim, de nem engedte, hallom? mondott még valamit, na hallom? stb, ilyen stílusban, aztán miután kibeszélte magát, ő tette le nekem, de szó nélkül (magyarul rámb@szta).

A betegségem 4 éve alatt nem aláztak még meg ennyire. Teljesen úgy éreztem magam, mint akit rajtakaptak azon, hogy időpontot akart "kunyerálni", és lebukott, ezért megszégyenítik. Ez nekem nem jár, hisz meg is mondta, hogy "nem érdemlem meg", és "örüljek neki" meg az "ő jó szívének". Mintha kegy lenne az a kib@szott időpont, hogy várhatok 5 hónapot ilyen fájdalmakkal, és örüljek, hogy egyáltalán felírt engem is a sorba.

Nagyon kibuktam most is, ahogy leírtam ezt. 3 napja történt.