Voltatok már olyan vizsgálaton, ami után úgy éreztétek, na, ez sok volt, ezt most lelkileg nem tudom egy darabig hová tenni? (kínos, megalázó)

Nekem egy fülésszel volt rossz élményem. Kinyílt az ajtó, kitipegett a rendelőből egy nagyon idős néni, majd egy picivel utána kirobbant a fülész is és üvöltött: "AZT MONDJA, MAJD AZ ÖRÖK VADÁSZMEZŐKÖN (kap hallókészüléket) HISZEN MAGA OLYAN SÜKET, MINT EGY VADMALAC!!!"

Ezt egy teljesen telt SZTK-váróban. Na, az rossz érzés volt.

Kérdező, leírnád a sztorit, akár privátban?

Köszi! :)

Egyébként soha ne érezzél megalázónak egy vizsgálatot. Tudom, hogy vannak kifejezetten kellemetlen dolgok (kolonoszkópia, proktológiai vizsgálatok stb.), de ha ilyen vizsgálatra szorulsz, gondolj arra, hogy az orvosnak ez a szakterülete. Nap, mint nap csinál hasonlót.

Én sokszor voltam már beteg szerepében, most orvostanhallgató vagyok. Számunkra ezek a dolgok (például épp ma néztem végig egy analis fissura kezelését, ami a páciensnek persze rettentően kellemetlen) olyan természetesek, mint a BKV ellenőrnek a jegyellenőrzés.

Szóval soha ne arra gondolj, hogy degáz, az orvos most vajon mit gondol rólal, vagy úristen, elfelejtettem leborotválni a lábam, mert egyáltalán nem fogja érdekelni.

(5 voltam)

Olyan már volt nekem is, hogy a (nagyonjóképű) fogorvosomnál voltam, épp' el voltam érzéstelenítve, és mondta, hogy öblítsek. Én gyanútlanul odaemeltem a számhoz a poharat, belekortyoltam a vízbe egy nagyot, és az összes víz azzal a lendülettel ki is folyt a számból, rá a ruhámra, hiszen el voltam zsibbadva teljesen, nem tudtam összezárni az ajkaimat... Kicsit ciki volt, de mindegy. :)

Ami elég rosszul esett, az az volt, mikor a munkahelyemről elküldtek alkalmassági vizsgálatokra, mindent megnéztek, tök aranyos volt velem minden doki, de a fül-orr-gégésznél kiverte a biztosítékot az orrpiercingem, nem volt semmi bajom, de váltig állította, hogy be van gyulladva az orrnyálkahártyám a piercing miatt, és nem hitte el, hogy kapok levegőt, nagyon bunkó módon beszélt velem. Majd két fémlappal elkezdte összenyomogatni azt hiszem a mandulámat, de nagyon durván és erősen csinálta, éreztem, hogy folyik le a vér a torkomon és már öklendeztem is, majdnem kigúvadt a szemem és folytak a könnyeim, nem bírtam tovább és megfogtam a kezét, gondoltam jelzem neki, hogy hagyja abba, mielőtt véletlenül lehányom, erre olyan szinten kezdett el velem üvölteni a doki, mint még soha senki. Hogy én hogy képzelem ezt, hogy merek az ő kezéhez érni vizsgálat közben, mikor ő épp a torkomban matat, mert mi lenne, ha (idézem) kések lennének a kezében, én meg lökdösném a kezét. Utána persze nem győztem bocsánatot kérni, de nagyon leszidott... :( ezek után inkább máshol intéztem az orvosi alkalmasságikat... :(