Miért van, hogy egy orvos sokkal kedvesebb és alaposabban vizsgálja a betegét, aki orvostanhallgató?

Tényleg nem akarok szőrszálhasogató lenni, de valamit tisztázzunk. A kérdésnek semmi értelme nincs ebben a formában, mivel olyan orvos nem tud vizsgálni, aki orvostanhallgató. Az orvos már elvégezte az egyetemet, ha szakorvos, akkor már szakvizsgája is van, de semmi esetre sem hallgató. A hallgató pedig még nem orvos. Értem egyébként a kérdést, csak pontosítottam. Itt jön a válasz, amit az előbb írtam: a hallgató még nem orvos. Egyrészt neki még vizsgázni kell, lehetőleg minél jobb eredménnyel, még csak tanulja a szakmát, és nyilván az a célja, hogy minél jobban elsajátítsa, nem akarja, hogy a gyakorlatvezető orvosnak "csalódást okozzon". Másrészt... Tudom, hogy a sajtó-média szidja az orvosokat, mint a bokrot, de a betegek is megérnének egy misét, hogy finoman fogalmazzak. Minden beteg azt hiszi, hogy ő a legfontosabb, és ha valaki mást vizsgál meg előbb az orvos, mert szakmailag ő azt nagyobb problémának tartja, akkor háborog a beteg, holott ő laikus, nem ért hozzá. (Természetesen vannak orvosok, akik az ismerősöket, előbb hívják be, de ez más tészta.) Ha egy 8-10 órás műtét után kimegy WC-re az orvos, meg bekap egy szelet csokit, és utóbbinak szemtanúja a beteg, egyből felháborodik, hogy ott zabál munkaidőben... Azt ugye nem látta, hogy előtte mennyit dolgozott. Ugyanez a nővérekkel is. Ez csak példa volt, rengeteget lehetne még mondani. És ha belegondolsz, 20-30-40 év alatt ebbe bele lehet fáradni.

Félreértés ne essék, nem akarok senkit mentegetni, csak jó lenne látni, hogy vannak ugyan bunkó és kedves orvosok, de a betegek se mindig szentek.