Mit gondolsz arról, hogy miközben az állam nagy összegeket fordít a drogprevencióra, az emberek jó részét simán gyógyszerezik olyan pszichiátriai gyógyszerekkel, amelyek durvábbak, mint a drog? (Rivotril, Xanax)?

Az állam ilyen téren buta mint a tök, szakemberek akarják meghatározni hogy mit kellene tenni hogy ne menjen a drog. Azonban azt elfelejtik hogy mindenki saját felelősségére próbálja ki, vagy épp él vele sör/rövid ital helyett.

Senkinek nem kötelező felíratni a gyógyszereket, de könnyebb szedni őket, mint rendbe eljárni sportolni, rendezett életet élni.

Nincs ezzel semmi gond, két egészen más történetről van szó. Bár őszintén szólva én még nem hallottam, hogy drogprevencióra nagy összegeket fordítanának, ez lehet a saját tájékozatlanságom is. Viszont érdemes megjegyezni azt is, hogy a "durvábbak, mint a drog" kifejezés elég sarkallatos, hiszen egyfelől a gyógyszer is drog, másfelől pedig az illegális tudatmódosító szerek közt van csillió típus, amiből van, ami gyengébb, van, ami jóval erősebb, mint a legális szerek.

Minden esetre sejtem mire gondolsz, de nem szabad elfelejteni, hogy a pszichiátriai szereknek célja van (tekintsünk el attól, hogy a kezelések mennyire hatékonyak, mert az már szakemberfüggő is, illetve nem mindegy, pszichoterápia is kapcsolódik-e mellé stb.). Ezek különböző mentális problémák kezelését, jobb esetben orvoslását szolgálják. A droghasználók pedig szenvedélybetegek.

:(

Most már teljesen értem, mire gondolsz. Sajnos ez két irányból jelent problémát (valójában három). Az egyik, hogy nagyon sok pszichiáter azzal, hogy leszedálja a beteget és habzószájú szobanövényt csinál belőle, megoldottnak tekinti a problémát, mert hát megszűnt a tünet. Túlságosan farmakológiai nézőpontból közelítik meg a jelenségeket, ami valóban nem jó. Az ideális pszichiátriai kezelés mondhatni nagyon messze van a realitástól (túl távol van az elmélet és a gyakorlat).

A másik probléma, hogy az emberek élből pszichiáterhez fordulnak olyan problémákkal is, amik valójában pszichológiai eredetűek. Itt az a gond, hogy egyfelől a laikusok nem tudják a különbséget (félreértés ne essék, ez nem az ő hibájuk, hát mégis honnan tudnák?), illetve a pszichológia intézménye sem tesz eleget azért, hogy változzon a helyzet. Halkan jegyzem meg, hogy a színvonal is egyre csökken. Ez viszont már egészen másik témakör.

Tehát visszatérve: szerintem nem önmagában a begyógyszerezés tényével van gond, hanem azzal a móddal, ahogy és amilyen "gátlástalanul" azt használják (tisztelet a kivételnek). Ez egyrészt szakmai kérdés, másrészt pedig hát nem is tudom, minek nevezzem. Sajnos ennyire van idő, az orvos is rég ki van égve, van itt gond bőven.

Azt hiszem, nem is az a kérdés, van-e ilyen, mert van - tudom, hogy van, már csak abból a tényből kiindulva is, hogy léteznek olyan szakemberek akik pszichológusok ÉS pszichiáterek is egyben. A probléma inkább ott van, hogy miért is ilyen ritka? Miért az számít kivételnek, ha a szakember látja a saját határait? :(

Egyébként a pszichológus is lehet doktor, ha elvégzi a posztgraduális képzést (kollégám is olyan pszichológus, akinek doktori címe is van). Bónusz probléma, hogy engem az sem lepne meg, ha a háziorvos sem tudná minden esetben, mi a különbség, és kit hova érdemes küldeni. A gyógyszerek sok esetben szükséges, de nem elégséges feltételei a javulásnak. Mankónak kiváló, áttörhet gátakat, de ettől csak kevés esetben lesz jobb a helyzet.