Mi lehet ennek az okka?Hogy tudnék rajta változtatni?

Szóval egy ideje enyhén gondok vannak velem.Elvesztettem egy számomra fontos élõlényt,akkor rosszul voltam.Aztán jött a karantén,itt változtam a legjobban meg.Alig jártam ki,nem edzettem,nem foglalkoztam távolabbi emberekel,mert úgye nem voltak a napjaim részei már.Amikor vége lett az online oktatásnak,észre vettem,hogy mennyire más lett minden.Szinte minden barátomat idegenként kezeltem,nem edzettem továbbra sem,nem tanultam,nem foglalkoztam a külsõmmel,max,ha olyanal találkoztam,akire hatással akartam lenni.Gondolkodtam egy ideig a depresszión,hiszen hasonló jelei vannak és enyhe problémáim voltak elõtte is,öngyilkosági kisérleteim is.De úgy gondolom ez minden kamasz számára ismerõs,szóval,szerintem ez nem depresszió,szimplán elkényelmesedés.Hamar nyár lett,a suliban kb 2-3 hetet töltöttem,de már azon kivül naponta egyszer ha kimozdultam.Aztán a szünídõ közben alig,alig.Elkezdõdtek a hajnalig zene hallgatás,tv-zés.Délútánként,vagy délben keltem fel.De ez normálisnak mondhatónak éreztem,hiszen a szünet a pihenésrõl szól.A baj ezzel annyi,hogy valójában egéaz évben pihentem.A nyár eltelt és elérkezett életem legrosszabb tanéve.Az iskolából konkrétan egy ember volt,akivel beszéltem.Ha valaki próbált nyítni felém (pl tanár vicceket mesélt vagy az egyik osztálytársam megkérdezett egy random kérdést) akkor flegmán válaszoltam.Szinte minden nap gyógyszereket szedtem,nyugtatókat és egyebeket,a suliba minden nap legalább 15 percet késtem.Szégyenlem leírni,de volt hogy egy ruhába jártam egy hétig iskolába,volt hogy nem tisztálkodtam,amilor otthon maradtam és nem mostam hajat egy hétig (ez a vízzel való problémák miatt is),de azért leírom,hogy érezéttek a súlyoságát,elõtte szinte megvetettem az ilyen embereket (nem szeretnék senkit megbántani,csak problémás a bõröm és nekem pl nagyon fontos lett volna).Aztán hamar el is kezdtek piszkálni,ez még jobban bántott.Utána direkt figyeltem a dolgokra,amik miatt szóltak.De pl már vége a sulinak,nem találkozom egyikel sem már soha,mégse múlt el néhány dolog,ami ott kezdõdött el.A kezem nagyon remmeg,szinte mindég,idegesség nélkül is.Szinte mindegy mit csináltam/csinálok,mindég túlgondoltam mindent.Ami másnak egy "szia" volt,én elkezdtem gondolkodni,hogy nem így kénne köszönöm vagy hogy milyen rossz hangnembe mondtam stb.Sokszor remmeg a lábam és izzadom,amikor beszélnek hozzám.Van hogy a körmömet addig lerágtam,míg útána fájt hozzáérni,ha valaki rólam beszél,elkezdtem pl csípdesni magamat vagy a körmömet a bõrömbe nyomom és még egyéb ilyenek (nem láthatóan).Sokszor elbambulok,úgy értem sok ídõre és szólni kell nekem,h észre vegyem magam.Illetve amit mostanában észre vettem,hogy szemkontaktust sem tudok tartani,meg néha a fejem elkezd picit remegni,ha ideges vagyok.Arra is gondoltam,hogy a nyugtatók miatt,mert közben elvesztettem az érdeklõdésem mások/dolgok íránt és lassan mozgok úgy általában,van hogy leejtek dolgokat,pedig konkrétan eltudtam vna kapni,de az agyamhoz késõbb jutott el.Tudom,hogy nagyon hosszú lett,de nagyon hálás vagyok neked,ha elolvastad.A lényeg,hogy semmi olyan durva dolog nem történt velem,ami ezt kiválthatta volna.De már egyre kezd idegesíteni,mert így hiába próbálok változni vagy beszélgetni másokkal.A családomal is így viselkedem,ezt õk is észre vették és sokszor kínosan érzem magam.A hibákba ne kössetek bele,próbálok koncentrálni.