Mit csináljak hogy ne sajnáljam őket annyira?

Az a baj, hogyha látok tv-ben vagy valahol beteg kisgyereket akkor annyira megsajnálom hogy napokig sírok miatta. Július elején egyik este láttam a tv-ben ilyet, és valamelyik nap is sírtam miatta, annyira sajnálom... Az a legrosszabb hogy nem tudom mi van vele, jobban van vagy rosszabbul (rákos) és borzasztó hogy nem tudom. Nem azért sírok egyébként, mert nekem milyen rossz hogy sajnálom, hanem miatta, mert annyira nem érdemli meg. Mondjuk csak ez a kisgyerek hatott rám annyira, a többit is sajnálom, de őt valamiért különösen, nem tudom miért. Olyan gondolataim vannak is, hogy orvos akarok majd lenni (mondjuk ez már nagyon rég óta), hogy segítsek az ilyen gyerekeknek. Lehet hogy kicsit össze-vissza lett, de most így röviden az a kérdés, hogy miért sajnálom annyira őt (semmi különleges nincs benne, egyszerűen csak az az egy kisgyerek hatott meg, a többiért nem sírtam soha) hogy még hónapokkal utána is nagyon fáj érte a szívem. És mit csináljak hogy ez ne legyen így? Mert ugye nem tudok rajta segíteni, és borzasztó ez a tehetetlenség. Mit tegyek? Magamat is kikészítem ezzel.