Bármiféle drog hatású szertől volt valami "egetrengető" megvilágosodása valakinek?

Én egy elég erős ecstasy másnapján (lacoste) raebredtem, hogy valami értelmeset kell csinálnom ahhoz, hogy normálisan éljek a jövőben. Ehez fejlődni kell. ( Ez persze csak az én véleményem .) 2 dolog van: A szellemi és a fizikai képesség. Ezt a kettőt kell fejleszteni. 16 éves vagyok, budapesti gimnázium tanulója. Rendszeresen használtam/használok tudatmódosítókat. De egy idő után kicsit sok lett és rájöttem, hogy ez így sehova nem vezet. Májusban meg az volt a terv, hogy ezen a nyáron szetbulizom az agyam, elmegyek az összes fesztiválra, mindent letojok és csak a haverok meg a buli. Ez a felfogás volt bennem egész évben. Aztán az első kemény ecstasy élményem másnapján,(lejovojen) rájöttem, hogy ez sz*r. Elkezdtem edzeni, egyre keményebben.( nem gyúrn!i, futni, húzódszkodni stb.) és azt vettem észre, hogy az életem részévé vált. Elkezdett valamiféle rendszer jelentkezni az életemben, és sokkal kiegyensúlyozottabb lettem. Volt egy idő amit semmit nem használtam, aztán később amikorra mar láttam az eredményt, ujra elkezdtem nehány dolgot csinálni, de bőven mértékkel. Hetente minimum egyszer betepek, de ettől meg normális életet elek.

Bocs, hogy ilyen hülyén magyarazok, sok dolgot próbáltam egyszerre leírni. Remelem valamilyen szinten megértetted a válaszom:) 16/f

Máshonnan közelíteném meg a választ. Kérdem én, mitől egetrengető bármi, akármennyire is szép és elbűvölő és titokzatos és magával ragadó, ha csak addig tart, amíg valami anyag dolgozik a testben, aminek amúgy nem vagyunk az urai? Utána pedig jön megint ugyanaz a „szürke” valóság, és esetleg dézsavű emlékképek formájában. Ha „egetrengetőre” vágysz, az azt jelenti, hogy a szürkének tartott mindennapi életedben nem találod meg azt, ami értelemmel és tartalommal töltene meg. Számomra pedig a droghasználat (és egy sor más eszköz és „megoldás”) azt jelenti, hogy én magam a saját erőmből és képességeimmel nem tudom (jelenleg!) elérni és megvalósítani azt, ami ténylegesen elégedetté tenne, ezért – a megfelelő tudatosság hiányában – amúgy csak ideig-óráig, de valóságosan nem működő kerülő utakhoz, eszközökhöz, „shortcut”-okhoz nyúlok.

Mondom mindenzt LSD, MDMA, speed, fűves és aya, illetve több éves meditációs és egyéb önvizsgálati és megvilágosodási célú módszerek tapasztalatai után.

Igen, voltak olyan élményeim, amik akkor egetrengetőnek tűntek (hozzátéve, az egetrengetőség mindenkinél más). Áradt rám az áldás, mély megértéseim-felismeréseim voltak, úgy éreztem, hogy egységben és békében vagyok, más vagyok, és ezeket szerettem volna megismételni (nem tudtam), ám jött ki rajtam paranoia is. Mindez azóta emlék, és nem több. Egyetlen dolog volt, ami egy és egy másik utazás után állandósuló képesség maradt, hogy utána tánc közben bele tudtam engedni magam a mozgásba, oda tudtam adni magam a táncnak. (A legtöbb ember tánc címszó alatt betanult mozgásformákat ismételget gépiesen.) Megtanultam ezt a tudatállapotot az után, hogy egy alkalommal annyira magával ragadott a „szer”, hogy miközben mozgott a testem, úgy éreztem, hogy nem „én” mozgok, nem én emelem a tagjaimat, hanem valami „más” mozgat, ami nem én vagyok. Ez elég egetrengető volt számomra.

Azóta biztos vagyok benne, hogy ez nem kizárólag a szer következménye. Ebben benne voltam én is meg az is, hogy akkoriban légzéses transzokra jártam, és más módszerekkel is elég intenzíven dolgoztam önmagamon. Ez több, mint húsz éve volt.

Mindezek után ma a megértésem és a tapasztalatom, ebből következően pedig az álláspontom az, hogy utakat nem lehet rövidre vágni, megtanulni valót nem lehet kihagyni, illetve mindazt, amit valaki szer hatására ideiglenesen él át, más módszerekkel ténylegesen élővé és valóságossá lehet tenni. Képességeket nem lehet önmagában szerekkel elsajátítani, sem állapotokat állandósítani, sem pedig függőségeket feloldani. Ehhez kemény és kitartó, fegyelmezett és rendszeres, alapos önismereti munkára van szükség, és valódi meditációra, nem pedig különböző hiábavaló ezoterikus baromságokra. Továbbá megfelelő támogató környezetre és társakra, amit a mai „korszerű” környezet nem igazán támogat. Mindez elsőre talán rossz hír, de ha valaki netán testileg és lelkileg épségben túljut a szerfogyasztás kezdeti gödrein és aknáin, és továbbra sem adja fel a keresést, akkor ugyanide fog eljutni.

Még valami, visszautalva a kiinduló kérdésedre. Megvilágosodni sem szer hatására, meg semminek a hatására nem lehet, mert a megvilágosodás nem valaminek vagy akárminek, valamely hatásnak a következménye. A megvilágosodás nem következik semmiből. Elérni mégis el lehet, és akkor tényleg és valóságosan reng az ég. Szer hatására még soha senki nem világosodott meg. Állítani ugyan lehet, csak nem igaz.

www.megvilagosodas-intenziv.hu

Ezen azért csodálkozol, mert sok az előítélet benned a kábítószerhasználók felé.

A legtöbb "drogos" jól tudja integrálni a szerfogyasztását, és ún. problémamentes felhasználó. Ezek miatt az emberek miatt jön ki igen magas kipróbálási ill. használati prevalencia érték a statisztikákon (néhány helyen pl. 20-30%-os kipróbálás, [link]

Nyilván nem igaz, hogy minden ötödik-harmadik ember híd alatt szurkáló, alkesz, hajléktalan, büdös csöves.

Minden emberi lény, aki rendelkezik megtartott eszmélettel, és nincs súlyos idegrendszeri sérülése, képes "összefüggő", értelmes gondolkodásra, és képes szép egész mondatokban beszélni.

Meg lennél lepve, hogy mennyi előítélet hamis, ami ott lapul sok emberben.

Meglepődnél, hogy egy bodzagyűjtésből élő cigányember milyen faszán szerelt meg a szemem előtt egy 20 éves ladát órák alatt úgy, hogy harmadszorra is úgy adták vissza a szervizből, hogy életveszélyes hibái voltak, vagy hogy egy autista fiatalember mennyire szeret társaságba járni, beszélgetni, és tök hátköznapi dolgokkal foglalkozni (és nem tud gyorsan gyufát számolni :D)

Engedd el ezeket az előítéletek, mert csak hátráltatnak a többi emberrel való együttműködésben.

Én úgy érzem néha, mintha XTC hatása alatt lennék.

Múlthéten is jöttem haza szolfézsról, és a szemem előtt ment el a villamos. Nem voltam miatta mérges, pedig máskor magamban káromkodok. Még örültem is (nem tudom miért).

Megcsodáltam az Elágazás táblát. Utána elindultam haza, és gyönyörködtem azon, hogy a távoli hegy mien szép. Néztem az eget. Újhold volt, délután, egy csíkhúzó repülő a hold mellett repült el (de ebben már nem vagyok biztos) :D

Majdnem ràköszöntem egy hajléktalanra, akit úgy láttam, mint hogyha boldog lenne. (nem hiszem, hogy boldog volt).

Szép tiszta kék volt az ég. Amikor elértem a villamos megállót anyira pontos voltam, hogy egyszerre értem a megállóba a villamossal. Felszáltam, mentem egy ideig, utána a megálló melletti kisközértet megcsodáltam, hogy mien szépen mutat ott a helyén, és észre sem vettem, hogy itt kellett volna leszálnom. egy megállóval továbbmentem, és nem voltam ideges. Szépen nyugodtan leszáltam és hazasétáltam.