Akinek endometriózisa van, annak hogy fogadta ezt a környezete?

Nekem nagyjából 8 év volt mire egyáltalán találtam egy dokit, aki diagnosztizált. Tiniként a család tisztában volt vele,hogy abban a 3-4 napban milyen szenvedéseket élek át, ezért megértették. Suliba ilyenkor szinte sosem mentem, mindig kértem igazolást a háziorvosomtól,ő persze elbagatelizálta. Aztán mikor dolgozni kezdtem, akkor ezeken a napokon mentem munka előtt az ügyeletre, ott adtak egy jó erős injekciókombót, ami annyira azért hatott, hogy tudjak dolgozni. Ha ez nem jött össze, akkor volt, hogy beteget jelentettem vagy hazaküldött a főnököm munkából, mert látta, hogy szenvedek. Persze ilyenkor átlag napi 3-4 fájdalomcsillapító. Egy idő után égett a gyomrom tőlük, ezért állandó vendég voltam az ügyeleten az aznapi injekciómért. Azóta is ég a gyomrom, a doki szerint is az éveken át szedett rengeteg fájdalomcsillapító miatt.

Párkapcsolatban megértették, ápolgattak olyankor. Aztán találtam végre egy normális dokit, aki műtött 1 hónapon belül. Műtét után erős fogamzásgátlót szedtem, az segített valamennyit. A rengeteg mellékhatás miatt abbahagytam azt a gyógyszert, ezért 2 hónap múlva megint műteni kellett, annyi idő után visszanőttek 3 centisre. A második műtétem óta Visannet szedek, ami mesterséges menopauzát csinál, nem is menstruálok. A dokim szerint nekem nem 1 -2 évig kell szednem, mint ahogy mások szokták, hanem valszeg az igazi változó koromig... Ennek csak az a mellékhatása, hogy azóta nincs libidóm. Nem csökkent, hanem egyszerűen nincs. De cserébe nem kell 2 évente műteni meg nem kell havonta 3 napig szenvednem. Szóval még jól is jártam. A párom megérti a helyzetet, azért így is meg tudjuk oldani. Inkább örül neki, hogy nem kell havonta cipelnie az ügyeletre meg nem kell látnia, hogy mennyire fáj.

Az orvosok 80%-a inkább hisztisnek mondott meg hogy csak kamuzok, hogy ennyire fáj. Aztán volt egy ügyeletes doki, aki az ujjamra rakott valami műszert és azon látta, hogy ez igencsak súlyos fájdalommal jár és nem is engedett el munkába még 1 órán keresztül. Ő mondta, hogy valszeg endometriózis lesz ezért menjek egy specialistához. A maradék 80%-nyi dokihoz meg legszívesebben visszamennék és a pofájukba tolnám a 2 műtétem záróját.

Egyébként ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem muszáj tűrni a fájdalmat. Többfajta gyógyszer van, ami megállítja a menstruációt és műtétre is el lehet menni. Több ismerősöm 1 műtét után 'meggyógyult' vagy legalábbis tünetmentes. Egyszer próbáltak kezelni egy másik gyógyszerrel, annak depo provera a neve, attól meg hőhullámaim voltak. De akkor is inkább hőhullám, mint havi 3 nap pokol.

#2

Írtad egyáltalán nincs libidód?

A párod hogy fogadta? Mit csinál?

Szerencsére neki is kicsi a libidója pár éve, ezért 'jól jártam'. Van olyan ismerősöm, aki szintén ezt szedi és a pasija naponta kívánja, na neki csak púp a hátán a szex. Előbb utóbb úgyis szakítani fognak.

A párom olyan szinten megértő, hogy meg is mondta, hogy inkább szexeljünk kevesebbet meg majd meghozza a kedvemet, mint hogy havonta azt nézegesse, ahogy szenvedek a görcsök miatt. Nagyon szerencsém van vele, mert egy olyan 'átlagos' férfi, aki minden nap szexelne már rég kidobott volna. Amúgy meg egyszerű a helyzet, ez az egyetlen gyógyszer ami használ és más durva mellékhatása nincs, ezért muszáj ezt szednem. Nincs kívánságműsor, hogy a pasim szexelni akar ezért más gyógyszert szeretnék, mert más tényleg nem használ, már vagy 30-at próbáltam. Ha meg egyszer szakítana velem, akkor nyilván egyetlen pasinak sem kellenék ilyen 'libidóval', akkor vennék pár macskát aztán kolostorba vonulnék velük :D

#4

Értem és köszönöm a válaszod.

Az én páromnak is endometriózisa van és gyógyszereket kell szednie. Most még szoktunk szexelni, mert neki van még libidója (őt tavaly diagnosztikálták).

De tudom, hogy ez csak idő kérdése mikor fog teljesen eltűnni.

Nyilván még fogom érteni a barátnőm. Meg természetesen nem fogom semmire sem kényszeríteni, amit ő nem akar.

Csak én nagyon szomorú leszek, mivel ő az első (és egyetlen) barátnőm (én 23 ő 25)