Hogyan lehet felállni egy rákdiagnózis után?

Rettentően pesszimista ember vagyok, sajnos mindig is az voltam.

Több mint valószínű, hogy rákom van és már most az jár a fejemben, hogy ebbe én bele fogok halni. Nincs kedvem semmihez. Nincs kedvem kimozdulni, enni, a párommal lenni, de még a kisfiammal sem. Rettegek a kezelésektől. Olyan emberek történeteit olvasom, akik hatalmas küzdelemmel és szenvedéssel próbáltak győzni, de hiába.

Sajnos a családban is sok érintett volt. Láttam, ahogy harcolnak és teljesen összetörve meghalnak. És csak arra gondolok, hogy én ezt nem akarom. Hogy miért menjek keresztül mindezen, ha a végén úgyis meghalok. Teljesen kétségbe vagyok esve és csak arra gondolok, hogy én tehetek mindenről. Hogy fájdalmat okozok a családomnak. És hogy ettől csak az rosszabb, hogy végig kell nézniük, ahogy elveszik belőlem minden, ami vagyok.

Nem tudom mit tegyek, hogy legyen elég erőm. Hogy ne akarjak már most meghalni.