SZOMORÚSÁG MIATT MEGBETEGEDÉS? (több lent)

nem értek egyet az előttem szólóval, én is ilyen helyzetben vagyok évek óta, és minden egyes nap próbálok felülkerekedni ezen minden erőmmel, de nem megy. bizony sok olyan helyzet van, amikor az ember nem elég erős, hogy önmagát meggyógyítsa, és másra/másokra van szüksége a lelki gyógyuláshoz. én egész életemben egyetlenegyszer találtam eddig olyan támaszt, aki mellett tényleg ki merem mondani, hogy boldog, és VISZONYLAG kiegyensúlyozott voltam, de ez az állapot kb egy hónap múlva véget is ért, mert utána ahogy lenni szokott, magamra hagyott... :/ és egyébként igen, van ilyen, hogy már belebetegszel a szomorúságba, szokták mondani, hogy ép testben ép lélek, és ez így igaz. a kettő oda-vissza igaz. ha fizikailag folyamatosan beteg vagy, értelemszerűen a kedved se lesz túl szuper, ha meg lelkileg vagy folyamatosan sz rul, az a fizikai állapotodra is kihatással lesz előbb-utóbb. én ezen a nyáron nagyon magam alatt voltam (talán még a szokásos mindennapos "rossz kedv"-emnél is jobban), és kb. egy hónapig egyik betegségből a másikba estem, képtelen voltam meggyógyulni, hiába nyomtam magamba a sok gyógyszert, amiket az orvos felírt, meg pihentem sokat..szóval ez ilyen. most új suliba jöttem, remélem, hogy itt jóra fordul minden, de a gyógyulás ritkán olyan gyors, amilyenre szükségünk van. :/ én azért kívánom neked, hogy jóra forduljanak a dolgaid, és kitartás :)

19/L