Háritás lenne a hormonokra fogni, hogy ilyenkor máshogy viselkedem?

Amikor nincs meg a bajom, akkor teljesen normális vagyok, ritka ha valami ki tud akasztani, sokkal könnyebben veszem az akadályokat, és a kisugárzásom pozitiv a környezetem felé. Amikor megvan, akkor viszont mindennek, amit felsoroltam az ellenkezöjét tapasztalom. Szerintem biztos köze van a hormonokhoz, mert mindig megpróbálom elöhozni a normális énemet, de sikertelenül!! Mindig, de mindig, sikerül valami gubancot csinálnom, valahogy teljesen akaratomon kivül, de megbántok valakit, mert a helyzeteket sem tudom sokszor helyesen megitélni. A szavaimat ugyan megválogatom, direkt figyelek, hogy normális legyek és valahogy mégism. A kisugárzásomban èrezni a feszültséget, szerintem ezt érzik mások is és máshogy jön le a mondanivaló is ennek hatására. Azt mondhatom, nagyon sok dolgot kipróbáltam, hogy segitsek magamon, de ha tudtok tippeket, akkor azt szivesen venném!