Vajon miért lettem ennyire beteges onnantól kezdve, hogy megjött a menstruációm?

Egészséges, energikus, jókedvű gyerek voltam, a terrorista-bántalmazó családtagjaim ellenére is. Későn érő típus. Eléggé. 15 éves koromban kezdett el nőni a mellem, és akkor jött meg a menstruációm is. Az energiaszintem nagyon leesett. Nagy volt a kontraszt a korábbi állapothoz képest. Iskola után szinte mindig le kellett feküdnöm, fájt a fejem, este és reggel a gyomrom fájt (viszont 4 évig szinte nem is éreztem, ha menstruáltam). Nagyon depresszív lettem. A családi dolgaim nem voltak rosszabbak, mint előtte, mégis gyorsan öngyilkos hajlamok alakultak ki nálam. Volt egy füzetem, amibe gyűjtöttem a kivégzési módokat (akkor még nem volt elterjedt az internet), erősen szociofób lettem, és nagyon szégyelltem magam, nem értettem mi történik velem. Évekkel később egy öngyilkossági kísérlet után pár évig a pszichiátrián kezeltek, de mivel egy gyógyszerre sem mutattam javulást, ezért lemondtak rólam. Mivel elkezdtem félni a haláltól, muszáj vagyok kideríteni magam, hogy mi a baj. Hormonzavarra tippeltem. Elmentem a Synlab laborba, az eredményeket elvittem egy nőgyógyász-endokrinológusnak, és ő mondta, hogy a labor alapján inzulinrezisztencia és androgéntúlsúly áll fenn (alig van hajam, szőrös a hasam és a mellkasom stb.) Kaptam rá hormontablettát, és figyelek a szénhidrátbevitelre kb. másfél éve. A szörnyű PMS-em és mensifájdalmaim eltűntek, a cukrom sem ugrál összevissza. Viszont ez a mentális labilitás, a neurotikus gyomorfájás, puffadás, a krónikus fáradtság megmaradt. Állandóan beteg vagyok (hat hetes torokgyulladás, havonta hányós-hasmenős valami). De legrosszabb ez az extrém fáradtság. Voltam megint a Synlab-ban. A CRP-m és a kortizolom a felső határérték kétszerese volt (délben mérték, nem voltam stresszes, nem is dolgoztam aznap). A vizeletemben másodjára is gyulladást mutattak ki. Pedig nem különösebben éreztem magam rosszul, nem fáztam fel, ennél sokkal rosszabbul szoktam lenni. A háziorvosom elküldött endokrinológushoz (aki ért a mellékveséhez), akihez 3 hónap múlva van időpontom. Nehéz ezt kivárni, főleg, hogy ki tudja mikor lesz valamilyen kézzelfogható eredmény. Hiszem, hogy nem vagyok egyedül a dologgal, így személyes tapasztalatokat szívesen vennék a kiírt kérdéssel kapcsolatban. Előre is köszi :)