Szarkazmus kmitjelent?

"A szarkazmust gyakran összekeverik az iróniával. Az irónia azt jelenti, hogy a szöveg szó szerinti értelme és a tényleges, a beszélő szándéka szerinti értelme ellentétes; a szarkazmus pedig azt, hogy a beszélő szándéka valakinek vagy valaminek a gúnyolása, vicctől, humortól mentesen. Irónia szarkazmus nélkül éppúgy lehetséges, mint szarkazmus irónia nélkül.

A szarkazmust a cinizmussal is gyakran összekeverik; az utóbbi (a hétköznapi szóhasználatban) egyfajta alapvetően nihilista attitűd az élet és más emberek felé, a szarkazmus viszont használható pozitív ideák vagy érzések kifejezésére is."

(By Wikipédia)

Lásd bővebben itt:

[link]

"Hát ez aztán sokat segített" - szakasztikus gúnnyal lehet ezt mondani, miközben az ellenkezőjét érted alatta. És lehet nagyon kedvesen is mondai.

De ez nagyon függ a hangsúlytól és a mimikától. A gond akkor van, amikor valaki írásban kommunikál és a másik ezeket félre olvassa és szarkasztikusnak gondolja, amit a másik gúny nélkül írt le. Ekkor borul ki a bili.

De mégis honnan jön, hogy ha egy válaszadó segített valóban és kap egy ilyen mondatot, azt szarkasztikusnak veszi? Hát onnan, hogy sokat bántották és sokszor használják a szarkazmust a jelenlétében és emiatt már nem képes úgy olvasni mondatokat, hogy ne elsődlegesen a szarkazmust hallja meg a belső fülével. A másik, hogy nem hisz magában és ezért nem képes első körben azt gondolni, hogy valóban megköszönték neki.

Aki stresszes, feszült, sérült, durcás, az gyakrabban gúnyolódik és használ szarkazmust. Ezzel sértelmének ad hangot, miközben szó szerint nem lehet kérdőre vonni. Nagyon kemény manipulációs technika és a célja valójában agresszív: nem nyerni akar, hanem a másiknak ártani.

Igen ám, de a hangsúly és a mimika segít ezt megérteni és emiatt lehet ironikus is. Azaz viccet lehet belőle csinálni, aminek a célja a feszültség kimutatása a másik porba tiprása nélkül. A kettő között keskeny a határ és sokan nem tudják jól használni, nem könnyű értelmezni sem.

Ha el akarod kerülni, hogy sértő legyen, akkor érdemes túlzó módon előadni : akár hangsúlyt, hangnemet váltva; belassítva, széthúzva, nyomatékosítva minden szót; vagy akár mimikával, gesztikulációval jelezve az iróniát.