Mit tegyek ezek ellen a gondolatok ellen? Mit tegyek hogy szépnek lássam magam? Tudnátok tanácsot adni?
Testképzavarom van. Októbertől február feléig alig ettem valamit. Az igaz hogy nagyon nem fogytam le mivel még a combomon volt felesleg és mellem is volt. Regebben sem voltam duci de szeptemberben elkezdtem csúnyának es dagadtnak látni magam..és meg most is annak látom magam de mostmar eszek rendesen..viszont minden egyes falatnál mardos a bűntudat. Ha arra gondolok hogy nem kene enni egy ideig farkas éhes leszek és enni szeretnék meg nem is. Nem merek enni emberek előtt. Nem erzem jol magam semmilyen ruhába csak ha nem valami rohadt nagy melegítő vagy pulcsi amiben nem latszik mennyire duci vagy vékony vagyok. Nem erzem jol magam lekileg. A szüleim nem hallgatnak meg mivel azt mondják hogy hülye vagyok hogy igy érzem magam. Minden nap sírok a tükör elött. Szégyellem hogy pufi az arcom meg a combom. Mar azt is eldöntött hogy nem megyek strandra az idén a hasam miatt (ami masok szerint nem nagy de szerintem undorító)
Aránytalannak erzem magam! A kérdésem pedig az lenne hogy mit tegyek ezek ellen a gondolatok ellen? Mit tegyek hogy szépnek lássam magam? Tudnátok tanácsot adni?
(Nem kell olyanokat irni hogy mennyek pszichológushoz mivel mennek én ha el vinnének... és azt sem kell írni hogy sportoljak mivel járok futni es szokatam itthon edzeni kicsit)
Előre köszönöm annak aki tud tanácsot adni !!
válasza:Kedves Kérdező!
Mit tegyél, hogy szépnek lásd magad? Hmmm... Gondolom, talán meglep téged, ha azt mondom neked:
- SEMMIT! - De hogy ez egészen pontosan mit jelent?
Ugye most, jelen esetedben nem szépnek/csúnyának látod magad. Hát EZT NE TEDD! (Ez jelenti a semmit.)
No, akkor most az jön... hogy miképpen tedd, vagyis NE tedd ezt?
- Fogadd el most magad olyannak, amilyen éppen vagy. Hmmm... Nem tetsző? Akkor nemtetszőnek.
És most kapaszkodj meg, ha azt mondom, hogy eddig az emberek többsége életükben mindig is úgy jutottak előrébb az életükben, ha elfogadták a jelenlegi (testi-mentális) állapotukat a pillanatnyi létezőnek. És nem szégyellték. Ez fontos! (Csak emlékeztetnélek, hogy pici korban mindannyian így voltunk, szégyen nélkül éltünk, Te is: - Sosem szégyelltük felnőttek - a két lábon járók - társaságában, hogy mi még nem állunk a saját lábunkon, így hát simán megtanultunk felállni.)
Tudom, hogy ez paradoxonnak tűnik, ám nem ez az egyetlen egy. Rengeteg paradoxon létezik, s azokat meghaladni, túllépni csakis az azokban fennálló ellentmondások elfogadásán keresztül lehet.
Tehát... elfogadod magad olyannak, amilyen épp most vagy (vagyis NEM szégyelled)... s innentől, ettől a kiindulóponttól lehet tovább lépned a formád alakítása, s egyben sorsod irányításában. Ameddig ez nincs meg, addig nincs változás.
Tehát a javaslatom: Kezdjed el elfogadni önmagad. Nem könnyű, elismerem, de hát mely kezdet az, ami nem nehéz? Viszont emlékeztetnélek újfent piciny korodra, amikor minden komoly nehézség és tankönyv nélkül megtanultál egy nem könnyű nyelvet anyanyelvi szinten. Mindössze 3 év alatt. Később meg írni is. Vajon miért? Hát mert NEM szégyellted azt, amit korábban még képtelen voltál: beszélni, írni...
(Másfelől... miért is kellene téged MÁSNAK elvinni pszi... emberhez? Olyan furcsa, hogy ezt írod, mintha egy 13 éves lányka írná, akit még szülője kell hurcibáljon mindenhova.)
Az ERŐ legyen Veled!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!