Jogos volt a visszavágás? Nem volt ez azért picit túlzás?

Szóval felnőtt nő létedre úgy viselkedtél, mint egy szánalmas 10 éves, ahelyett, hogy egyszerűen nem foglalkoztál volna holmi homlokráncolással.

Most meg neked áll feljebb, hogy visszanyalt a fagyi. Hát ez a popszakma pedig ilyen.

És tényleg szánalmas, hogy te csak többedmagaddal mertél megszólalni.

> Nem volt ez azért picit túlzás?

Nem érzem annak. Frappáns visszavágás. Te az öltözködését gúnyoltad ki, ő nem valami mással vágott vissza, hanem azt láttatta meg veled, hogy neki is megvan a véleménye a te öltözködésedről (is), csak ő inkább képes magában tartani ezt a véleményét.

> És szerintetek lépjek valamit? Mit csináljak?

Én mondjuk legközelebb megszólítanám, elnézést kérnék tőle, beismerve, hogy nem volt szép, hogy kigúnyoltam a ruházatát. Ez pénzbe nem kerül, de megalapozhatja az esetleges későbbi jobb viszonyt, vagy elejét tudja venni a további súrlódásoknak. Ha meg nem, akkor sem veszítettél vele semmit.

Jaj szegény kis lelkecskéd, hát úgy meg lett szégyenítve... Úgy is kell neked! Legközelebb talán kétszer is meggondolod, nekiállj-e szánalmas módon túlerőben kötekedni egy egyedül lévő emberrel.

Az bezzeg nem probléma, hogy te meg többedmagaddal aláztad meg őt. Az nem megszégyenítés, mi?

Meg lettél szégyenítve? de hát csak te tudsz róla meg ő. Hol megszégyenítés ez?

Amit te csináltál, az a megszégyenítés. Nyilvánosan, mások előtt.

És még neked áll feljebb...

Szánalmas vagy.

Főleg, hoyg látszólag fogalmad nincs, hogy mi a különbség a bocsánatkérés és a rimánkodás között. Buta, tudatlan, neveletlen vagy. Én szégyellem magam a szüleid helyett.

> egy egész csöppnyit sem érzitek túlzásnak mégis

Nem. Nagyon hasonló dolgot kaptál, mint amit ő.

De akkor válaszolj egy kérdésre. Melyik jobb?

a) Ő úgy tesz, ahogy tesz, négyszemközt megjegyzést tesz rád.

b) Nem ezt csinálja, hanem mondjuk harmadmagával üldögélve a többieknek mondja hangosan azt, amit mondott. (Mert kb. valami hasonlót tettél te vele.)

Melyiket választanád? Annak, amit ő tett, annak legalább nincs tanúja. Amit te mondtál, azt meg mások előtt mondtad, mások előtt szégyenítetted meg. Másrészt ő nem adott okot arra, hogy megszégyenítsd, te meg igen.

> Úgy megszégyenített, hogy tényleg fülig vörösödve iszkoltam be.

Te is megszégyenítetted őt, még ha lehet, hogy kívülről annyira nem is mutatta ennek jelét.

> Na és ahhoz pl. mit szóltok, hogy ő meg fogdosott is?

Nem vágott pofont, azért lássuk be. Az, hogy megérintett, annak nem érzem sok jelentőségét.

> Amúgy nem venné ki hülyén magát, ha a történtek után hirtelen a bocsánatáért esedeznék? Hogy nézne ki, ha rimánkodnék neki?

Nem. Baráti kapcsolatban is megesik, hogy az ember megbántja a másikat, az meg visszavág. Ilyenkor egy bocsánatkérés el tudja simítani a problémát. És a bocsánatkérdés nem rimánkodás. Nem kell neki addig könyörögnöd, amíg meg nem bocsát, hanem bocsánatot kell kérni, és elfogadni, ha megbocsát, vagy azt is, ha ott és akkor nem lesz békülékeny. Persze ez akkor lenne hiteles, ha tényleges belátásból történne. És úgy kell történnie, hogy nem hánytorgatod fel – sőt meg sem említed – azt, amit ő csinált, mintha az meg sem történt volna. Ellenkező esetben ez nem bocsánatkérés lesz, hanem szájkaratéba fog átmenni. Azt kell érteni, hogy ezzel nem megnyerned kell a helyzetet, hanem kompenzálni azt a hibát, amit te követtél el, és hagyni, hogy azt, mit ő tett, azzal a saját lelkiismerete és igazságérzete számoljon el. Neked eben azzal van dolgot, amit te tettél, ami rajtad múlt.